Re: Integráció, inkluzió
Elküldve: 2009.01.31. 08:44
Sajnos azt kell mondanom, a szülő sem áll a helyzet magaslatán. Férje otthagyta 4 pici gyerekkel (8 hónapos, 2, 4, 6 évesek). A 3 nagyobb gyerek, bár mindegyiknek még nincs papírja róla, de a védőnő szerint SNI-s. A piciről még nem tudni. Az anya mozdulni sem tud a kicsiktől, az óvodába való bejárás is gond neki. Valószínűleg fejlesztésre sem tudná behordani őket a kicsik miatt.( Egyébként szerintem a szülőknél sincs minden rendben, de ezt csak halkan mondom.) Beszéltem a védőnővel, nem lenne e jobb ilyen körülmények között nevelőszülőknél elhelyezni ezeket a nagyon szerencsétlen körülmények között lévő gyereket, de határozott nem volt a válasz, mert mégiscsak az anyjuknál jobb nekik. Így viszont rám marad az oviban a fejlesztés feladata, bár nem vagyok gyógypedagógus, csak fejlesztős. Viszont lehet hogy szégyen ezt kimondanom, de sokszor olyan tehetetlennek érzem magam. Annak ellenére, hogy már sok mindent elolvastam az autizmusról, nem tudok mit kezdeni a kislánnyal, mert nem beszél, olyannyira nem lehet vele kommunikálni, hogy még a szemkontaktus sincs meg. Azt sem tudom, hogy a szavaim eljutnak e hozzá. Sem gyerekekkel, sem felnőttekkel nem teremt kapcsolatot, a közeledésünket elutasítja. Ilyen formán játékba sem lehet igazán bevonni és nagyon sajnálom, mert amúgy egy kedves mosolygós gyerek, akivel nem tudom mi lesz a későbbiekben.