Sose vettem észre, hogy figyelemzavaros lennék, a férjem van kiakadva rajtam.
Ennek örömére elkezdtem utánanézni a tüneteknek.
Ezt találtam, itt: http://www.vadaskertalapitvany.hu/conte ... loknek.pdf
1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét
2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny
Meg kellett állapítanom, hogy bizony, a 9-ből csak kettő nem igaz rám, de talán nem biztatóbb az se, hogy pont az ellenkezőjeképpen működök. A nem figyel a részletekre helyett túlságosan is el tudok veszni a részletekben. A tartós mentális erőfeszítést pedig elég jól bírom, ennek talán bizonyítéka az a 2+1 diploma amit eddig megszereztem.
Már mások is mondták, hogy gyakran előfordul, hogy szólítanak és nem hallom meg. Azt hiszik, rosszindulatból nem válaszolok, vagy süket vagyok, vagy nem figyelek. De hát könyörgöm, én szívesen figyelek, ha tudom, hogy hozzám beszélnek... de ha meg se hallom a nevemet, akkor nem is tudom, hogy éppen figyelnem kéne! Sorry... Mondtam már nekik, hogy ha hozzám akarnak beszélni, akkor finoman veregessék meg a vállamat, hogy észrevegyem
Apukám ilyen egyébként, úgy el tud merülni a gondolataiba, hogy észre se vesz az utcán
Gyermekkoromat egy budapesti bérházban töltöttem. Évek hosszán át tartó zongoragyakorlásomat úgy kellett kiviteleznem, hogy közben az öcsém egy másik hangszeren játszott , nekem pedig a szomszéd dörömbölt, és a rádióját bömböltette - hát nem volt igazából a komolyzene kedvelője. Megtanultam tehát úgy koncentrálni, hogy felőlem akár c***nygyerekek is potyoghatnak az égből, tudok koncentrálni. Így írtam az utolsó két szakdolgozatomat is. Az egyik gyerek az ölembe, a másik a nyakamba...
Bármit megszervezek, legyen az esküvő, szülinap, vendéggyerekek elszórakoztatása, kvíz-parti - de a saját napomat ne kéne... káosz, szervezetlenség és zűrzavar. Engem nem igazán zavar, mert egyrészt észre se veszem, másrészt tudom, hogy rengeteg minden történik, és sokszor egyszerre több szálon futnak az események, de a férjemnek borzasztó lehet. Én csak azt veszem észre, hogy jé, ezt se fejeztem be, meg azt se, és az is félbemaradt, és már megint nem lettem kész időre.
Gyakran elkések. Arra már rájöttem, hogy ez nem pusztán elkésős probléma, hanem az egész nap megszervezésének problémája.
Gyerekkoromban jó tanuló voltam, de az átlagnál irreálisan sokkal több időt töltöttem a könyvek fölé görnyedve, nem mintha nagyon tanultam volna, csak mindig elterelődött a figyelmem. Főleg olyan tárgyaknál, amit nem értettem, nem szerettem.
Bezzeg ha különórára kellett mennem, és kész akartam lenni időre, mindjárt jobban ment.
Ma is, ha tudom, hogy vendég jön, pillanatok alatt össze tudom kapkodni a lakást, egyébként meg eltart egész nap is.
Hiperaktív nem vagyok, sose voltam. viszont ahogy elnézem, az impulzivitással kapcsolatban nem vagyok érintetlen: gyakran félbeszakítom a másikat (nőket ez annyira nem zavar, úgyis egyszerre beszélünk), vagy nem várom meg a kérdés végét.
Na ennyit hirtelen, ha valakinek van ötlete, kíváncsian várom!
