Kedves Olvasók! Én egy minden oldalról érintett személy vagyok ebben a témában. Általános iskolai tanár vagyok, akinek van egy SNI-s kislánya. Meixner tanfolyamot végezem, reedukációs tanfolyamot is, hogy jobban tudjak segíteni a lányomnak és a diákjaimnak is. Aki kitalálta, hogy az ilyen gyerekeknek délután kell fejlesztőre járni, annak köze nincs a gyakorló pedagógiához. Az én lányom háromszor jár egy héten fejlesztőre. A csütörtöki napja a következő: van hat órája, utána 10 perc alatt kell(ene) megebédelnie, és már mehet is a fejlesztőre. Szinte ki sem ér, pontosabban öt perccel az óra vége előtt kijön, mert fél háromtól énekkar van (ének tagozatos iskola), fél négy, mire végez. Kb. húsz perc alatt érünk haza, és a nyolc óra után természetesen nekünk még készülni kell másnapra. Van úgy, hogy este hétkor még a könyvek fölött ülünk, de sokszor már én is visítanék dühömben, fáradtságomban. Az egészben az a legrosszabb, hogy a fejlesztő órák szinte semmit nem érnek, mert vagy nyolcan ülnek benn, mind különböző korú gyerek, mind más problémával. Én annak idején azt tanultam, hogy legfeljebb négy tanuló ülhetne egy csoportban, hasonló problémával. Ezek a gyerekek nehezebben tanulnak, fáradékonyabbak, ezért cserébe azzal büntetjük őket, hogy heti két-három órával többet ülnek a padban, mint egészséges társaik. Ha nekem mint tanárnak, engednék, hogy otthon a saját tempónkban délutánonként fejlesztő gyakorlatokat csináljak a lányommal a fejlesztő órák helyett, akkor sokkal előrébb lennénk, mint így. Magyarosként írnom kell külön fejlesztési tervet a rászoruló diákjaimnak, könyvelnem kell százfelé őket, de ez mind csak arra jó, hogy adjunk a bürokráciának. Ettől sajnos nem lesz jobb tudása egy SNI-snek sem. Nagyon jó lenne, ha a magas minisztériumban valaki már a fejéhez kapna, és rátermett gyógypedagógusokra bízná a probléma kezelését. Igenis ki kellene engedni a gyereket arról az óráról, amikor olyan tantárgyat tanítanak a többieknek, amiben ő teljes " a minősítés alól felmentett" státuszban van. Valószínű, hogy nem is igazán érti, amit ott mondanak neki, viszont kint egy gyógypedagógus az ő szintjének megfelelően tanítaná. Barokkos túlzás ez a mindenáron való integrálás.

Kedves Kolléganő! - szívemből szóltál!
Mi úgy oldjuk meg, hogy a gyereket igenis kihozzuk az óráról. Megegyeztünk, ha gyakorló óra van akkor a gyerek jön ki. Középiskolában is fejlesztek és az a gyerek aki teljesen felmentett kijön az óráról fejlesztésre.
Azért én az igazgatót megkeresném, hogy a saját gyerekemet fejleszthessem. Erre is van példa, a sajátom 3 diszes volt és én foglalkoztam vele itthon. Azóta érettségizett is.
Az integrálás meg egy nagy baromság! Magyarországon nem lehet megvalósítani ilyen körülmények között. Kínlódik mindenki, főképpen a gyerek.

Van itt egy topic, erről szól:

viewtopic.php?f=14&t=498