Kötelező?

[Dóri]

Nemcsak magyar tanároknak!!!
Találtam a neten egy igen figyelemre méltó cikket.
Érdekesek a kommentek is.
A téma aktuális: kötelező olvasmányok.
Érdemes elolvasni (netán vitatkozni is).
Itt a link.
http://www.komment.hu/tartalom/20110915 ... mnt_page=3
Dóri

[Fodor Zoltán]

Az én gyerekeim most kezdik még csak igazán a kötelező olvasmányok listáját végig olvasni kisebb-nagyobb sikerrel.
Persze, "jó lenne már végre elolvasnod, mert itt az iskola" nagyon sokszor elhangzott. Hát, mit mondjak erre, akár csak magamat látnám bennük, olyan nagy kedvvel kezdtek neki. A lányom az Egri Csillagokat gyűrte a nyáron, inkább kisebb sikerrel. Aztán azt találtam ki, hogy én úgy is már régen olvastam, ezért mi lenne, ha hangosan olvasná nekem, így én is haladnék vele. Nos, ez bejött.
Fiam inkább más utat választott. Gyorsan beszerezte a hangoskönyv változatokat és így tömte magába a nyárra kiírt 5-6 kötelezőt. Persze, szeptember elején az Anyegin már olvasott anyagént került a fejébe, de fogalmam sincs, hogy a hallottakról vagy olvasottakról milyen dolgozatokat írnak majd valamikor szeptember vagy október hónapban.

A kötelező olvasmányokról nem csak a gyerekeim, de a többi gyerek is azt nyilatkozza, hogy unalmas és teljesen nem ebben a világban vannak. Nézzük az említett Pál Utcai Fiúkat is. Olvasták, de a végén hülyeségnek tartották és abszolút nem ragadt meg bennük.
Szóval, a tanároknak is nehéz a gyerekek fejébe tömni a kötelező olvasmányokat, így a szülőknek is, de a gyerekeknek meg egy szenvedés végig olvasni egy olyan könyvet, amit a hátuk közepére sem kívánnak.

Könyves boltban én is azt a könyvet emelem le polcról és olvasom el, amit elszeretnék olvasni és nem azt, amit az eladó a kezembe nyom elolvasni.

Na, jó, de nekik az a dolgok, hogy elolvassák az alapműveltséghez tartozó olvasmányokat és jó pár év múlva ide írjanak hozzászólásokat, hogy a gyerekük nem akar olvasni, most mit csináljanak!

[hogabi]

Szegény gyerekeid! Már most sajnálom őket!
Az összes kötelező olvasmányt eltüntetnem, ami jelenleg a listán van. Talán az Egri csillagok az, ami még olvasható formában van - bár nagyon hosszú, és legalább 8. osztályban olvastatnám.
Az összes többinek rémes a nyelvezte, szótár kell az egyes szavak megértéséhez, nem beszélve milyen sok monoton szöveg van a könyvekben. A Kincskereső meg felnőtt olvasmány. Egy lázálomban élő gyerek képzelgései.
A kőszívű ember fiai egy jó könyv. De az sem gyereknek. Jókai nagyon nehéz, és ami fontos, hogy a '48-as szabadságharc oly messze áll a gyerekektől. Ehhez át kell látni a történelmet, nem kiragadva egy részt.
Vannak, voltak nagyon jó íróink, gyerek kezébe adhatók, olvasmányosak.
1. meg kell tanítani olvasni - értse is amit olvas
2. olyan könyvet adni a kezébe első olvasmánynak, hogy azt élvezze
3. ne legyen kötelező - ill. pár könyvet meg lehetne jelölni, válasszon abból
4. akkor tán olvasna is

Én is hangoskönyvet használnék. Mondjuk az Anyeginen és Thomas Mann-on sosem tudtam átrágni magam, ez kimaradt és ki is marad az életemből

[Zsuzsi]

Amikor majd 30 éve tanítani kezdtem, úgy írattam az értő olvasás felméréseket, hogy kiadtam az 1-2 oldalas szöveget, megvártam, amíg a leglassabban olvasó is a végére ér, aztán beszedtem a szöveget, és kitöltettem a feladatlapot. A leggyengébb tanuló is megírta hármasra.

Ma odaadom a max. 1 oldalas szöveget, mellette a kérdéssort, és elborzadva látom, hogy még a jó képességűnek tartottak is milyen válaszokat adnak...
Amíg az élőbeszéd megértésével egyre nagyobb gondok vannak, van-e értelme írott szöveg megértéséről beszélni?! És amíg az egyszerű olvasmányok értelmezése akadályokba ütközik, fontos-e, hogy mi a kötelező irodalom?! Egyáltalán: a többség esetében van-e értelme?!

Ebben a pörgő, reklámokkal teli világban a könyvekből készült filmeket sem tudják végignézni a gyerekek: nem értik és unják is. Valamint: nem tudják végigülni
Hol rontottuk el?!!!!!!!!!!!!!!!

[hogabi]

Ki rontotta el? Itt van!

Sajnos, az elmúlt évtizedekben sok olyan oktatásügyi intézkedés történt, mely nem kedvezett az olvasásra való nevelésnek.

1950 óta minden egyes tantervi változtatás során csökkentették az anyanyelvi órák számát. Íme az alsó tagozatos adatok: 1950-ben a heti óraszám első osztályban 11 volt, másodikban 12, majd harmadikban 14 (!), negyedikben 12; 1956-ban az óraszámcsökkentés még minimális volt: elsőben 11, másodikban 12., harmadikban és negyedikben is 12 órát kapott az anyanyelv. 1963-ban megszüntették a beszélgetés nevű tantárgyat (!), helyette létrehozták a környezetismeretet, az óraszámcsökkentés már számottevő volt: elsőben és másodikban 10, harmadban és negyedikben 11-11 óra. 1978-ban a ciklusos, vagyis a kéthetenkénti óraszámítást vezették be, ekkor ciklusonként – tulajdonképpen 10 napra – 16, 17, illetőleg 18 óra jutott a magyarra. Ezek a számok mutatósan festenek, de ha kettébontjuk őket, láthatjuk, hogy a legjobb esetben heti 9, de többnyire heti 7-8 óra jutott a magyarra. Ezenkívül negyedikben jelentős óraszámot tettek át az oroszhoz, s ez az óraszám azóta se került vissza a magyarhoz. A mostani NAT nem szab meg óraszámokat. A saját magam által írt tantervekben 8-9 órát jelöltem ki a magyarra, de úgy hírlik, hogy országszerte 7 óra az általános. Ez egyszerűen öngyilkosság, rettenetes. Azt jól kell látni, hogy az alsós anyanyelvi tantárgy sokrétű: olvasás, írás, helyesírás, nyelvtan, fogalmazás, beszédfejlesztés, kommunikációs tréningek, könyvtárhasználat stb. tartozik ide. Naponta kellene olvasásórát tartani. Ha ezt nem teszi a tanítónő, elhanyagolja a nyelvtan-helyesírás tanítását. Egyszerűen: az alapkészségek kialakítására nincsenek biztosítva a feltételek. Lelkiismeretlen és felháborító kibúvók terjesztetnek az országban, a televízióban többször is hallhattuk őket, egyikük így hangzik: az olvasás megtanulása a szülői háztól, a könyves környezettől függ. És ahol nincsenek könyvek? A lecsúszott családok ezreinél? Azok még jobban le fognak csúszni? Nem az iskola kötelessége, hogy ezeket felemelje, kiművelje, tanítsa? A másik kibúvó ekképp hangzik: az olvasás minden tantárgy ügye, nemcsak a magyaré. Ez igaz, de a gyakorlat más. A tantárgyakban nem az olvasásfejlesztés van a középpontban, s ha foglalkoznak is némi olvasásfejlesztéssel, az inkább a speciális szövegértési technika, az alapkészségek kialakítására a tantárgyak nem vállalkozhatnak.

Forrás: Miért nem tudnak a gyerekek jól olvasni? A. Jászó Anna

[Zsuzsi]

A kötelezőkkel kapcsolatban még az jutott eszembe, hogy a gyerekek nem is annyira nem akarják, mint inkább nem tudják elolvasni ezeket a műveket. Számtalanszor előfordult, hogy pl. memoritereket úgy tanultak meg 7.-8.-os tanítványaim, hogy délutánonként összeültünk, én mondtam a verset, ők meg ismételték utánam. Bevallották, hogy otthon, egyedül erre nem képesek... de akarták, és sikerült.

Mindezek után viszont hogy lehet elvárni tőlük a jelenleg "hivatalos" kötirodalom ismeretét?! Egyébként ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a tanterv nem szentírás, ezért, ha a tanár indokoltnak látja, bármivel helyettesítheti ezeket a műveket. Nálunk ennek jó hagyományai vannak, bár így sem 100%-os a siker.

A "minden tanár feladata az olvasástanítás", csak szlogen. Ez legfeljebb abban merül ki, hogy a tankönyvi szöveget olvastatják órán, jobbik esetben nem minősítik a "makogókat", de sokfelől hallom, hogy milyen megszégyenítések vannak - ezzel aztán nagyot lendítenek az ügyön...
Felsőben nem is szabadna témának lenni az olvasástanításnak!!! Mégis a magyartanártól remélnek segítséget, mondván, hogy hetente 4 magyaróra van!!! Ja! 2 irodalom meg 2 nyelvtan. Két külön tantárgy, amit elvileg taníthatna 2 tanár is!!! Mellesleg megjegyzem, hogy nyelvi óra és matek legalább 3-3 van hetente...

Aztán itt van-volt-lesz ez a nem szakrendszerű oktatás. Ami a képességfejlesztést célozta meg. Mondtam, majd én csinálom, erre vagyok kiképezve. Azt mondták nem lehet, mert nincs róla 120 órás tanfolyamos papírom... mondtam: van hozzá gyógyped. diplomám... azt mondták, az nem jó... és kiképezték a kollégákat magyarból, matekból, földrajzból meg mittoménmiből, és kiadták a sok drága tankönyvet és munkafüzetet... tantárgyanként