Tegnap, egy kaposvári kávézó teraszán ültem egy adag olvadozó csokifagyi fölött, és a következő párbeszédet hallottam:
Két fiatal kis nő beszélgetett:
- Az én gyerekeim még kicsik, de én már azon parázok, hogyan fogom őket a helyes útra vezetni.
- Nem kell erőszakoskodni. Elég, ha TE a helyes úton jársz.

Ilyen egyszerű. Nagy szavak nélkül, magától értetődően.
Ha ti is úgy gondoljátok, gyűjtsünk olyan példákat, a saját vagy mások életéből, ami egy kis biztatás, öröm és példa lehet mások számára.

Nemrég olvastam a neten tudomisén hol:

"Nincs üdvözítő módszer. Minden módszer halott, amíg az azzal tanító a saját személyiségén keresztül életet nem visz bele."

Ezt mélységesen igaznak találom.

Antoine de Saint-Exupery:

"Ha hajót akarsz épiteni, akkor ne azzal kezd, hogy munkásokat toborzol és fát gyűjtetsz velük, szerszámokat
adsz nekik, kiosztod a feladatokat és tervrajzot készitesz, hanem keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt."

Nocsak mi nem derül ki: Dóri Kaposváron jár, méghozzá hozzám kb. 200m-re.

Nézzétek meg a "Nevem Sam" című DVD-t.
Egy fogyatékos ember küzdelme a gyerekéért. Nagyon jó, szép, tanulságos film. (Végig lehet bőgni).

Tanulságos párbeszéd

A szülők munkából hazafelé beestek egy játékboltba. Egymás szavába vágva kérték az eladó tanácsát.
-Tudja, egész nap dolgozunk.
-A gyereknek szülinapja lesz...
-...és valami értelmes játékok keresünk neki.
-Aminek örül...
-Amivel sokáig elvan...
-...és elfeledteti vele, hogy napközben egyedül van...

Az eladó rájuk nézett és azt mondta:
-Sajnálom, a boltunkban szülőket nem árusitunk...

Nos, igen. Az eladó szempontját is figyelembe lehet venni, de a szülők szempontját is. A mai világban nem ér rá a szülő egész nap a gyereke mellett ülni és játszani vele, hanem dolgoznia kell napi 8, esetleg több órát a megélhetésért. Ez igaz anyukára és apukára is.
Mit szeretett volna adni a szülő?
Valami olyant, ami helyettesíti, a gyerekében gondolatot ébreszt iránta. A nyár egyik legfontosabb kérdése mindig az, hogy hova tegyük a gyerekünket, mikor dolgozunk. Akinek van pénze nem gond, mivel egyik táborból vagy nyaralásból megy a másikba, de mi van azzal, aki ezt nem tudja megtenni?
Hát, igen. Ő még is szeretne valami adni, valami apróságot, figyelmességet arra a pár órára, mikor együtt van a szülinapján a gyerekével, mert másnap reggel újra az un. szalag mellet áll.

"A szeretet az, amikor apu belekóstol anyu kávéjába, hogy megnézze, hogy elég édes-e."

Anita, 9 éves

Nemrég olvastam régi idők pedagógusairól. Megkapott ez a pár mondat, gondoltam, megosztom veletek:

„…ekkor értettem meg, milyen szép hivatás – talán a legszebb hivatás az egész világon – tanítónak lenni!
Ifjú lelkekbe értékes benyomásokat belevésni, megértetni velük az élet gazdagságát, szépségét.

De akkor értettem meg azt is, hogy aki másokat akar gazdagítani, annak magának is gazdagnak kell lennie, aki értékeket akar adni, annak magának is értékesnek kell lennie, aki vezetni akar az élet megértésére, annak magának is magaslaton kell állnia, ahonnan több áttekintése, szélesebb látóköre van.”

Pilder Mária (tanárnő a múlt század elejéről)

Nagyon tetszik ez a topic.
Kár, hogy olyan keveseknek vannak példaértékű hozzászólásai.