emberkísérlet?
Elküldve: 2010.07.01. 09:35
Mint nem hozzáértő, szakértelemmel bíró (csupán jogász végzettségű) az alábbiakban kérném a véleményeiket:
TILTOTT EMBERKÍSÉRLET EGY GYERMEKOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN?
A XXXXXXXXX utcai Iskolájában történt gyermekbántalmazások/elzárásokkal kapcsolatos kutakodásom során értesültem egyebek mellett arról is, hogy XXXXX autista kisgyerek a dühöngőbe bezártan saját ruhájába volt kénytelen szükségét elvégezni. A történtek, a kisgyermekkel szemben tanúsítottak mélységesen felháborítottak, pedig akkor a valós történetnek csupán csak elenyésző töredékét ismertem még.
Ismerjük meg tehát a teljes (hanganyaggal igazolt) történetet:
(Nem teljesen szószerinti kivonat, úgy kb. 99 %-os az egyes részek nehezebben érthetősége miatt, sőt van néhány lényegtelen mondat, ami kis is maradt („saját fogfájós „élmények”, stb.) de a lényeges részek mind 100 %-osak!)
„XXXXXX édesanyja megkeresett engem, hogy a Tinus Smits terápiáját szeretné alkalmazni, segítsek neki abban, hogy ők ezt végig tudják csinálni. XXXXX ezzel nem értett egyet, azt mondta, hogy az anyuka hülye. De én úgy gondoltam, hogyha egy szülő úgy gondolja, hogy ő abban a terápiában hisz, akkor legalább veszem a fáradtságot, és elolvasom, hogy mi az, amiben ennyire hisz. Én elolvastam a Dr. Tinus Smits könyvét, én a saját magam életére és a gyerekeimmel kapcsolatos problémáimra is sok választ kapok benne. Vékony, a szülőknek íródott könyv. Ez egy holland orvos, autistákkal foglalkozik.”
(„Dr. Tinus Smits nem kevesebbet állít, mint hogy az autizmust oltások okozta károsodás okozza (csak így általánosságban), és mindez homeopátiás szerek megfelelő adagolásával rendbe hozható. Smits azt írja, hogy 2-3 év alatt mérhető javulás áll be a páciensei állapotában. Tinus Smits azt állítja, hogy az autizmus spektrumbetegség (kórosan lehangolt vagy felhangolt állapotot jelenthet?). Kezelésére a következő szereket javasolja: C-vitamin, Cink, Omega-3 zsírsav)
„Hát nem volt egy egyszerű történet J.-t is rávenni, meg a G.É.-t rávenni, hogy segítsünk ennek a szülőpárnak, de én azt gondoltam, hogy miután én magam is elolvastam, illetve fölhívtam azt az orvost, aki ezt a dolgot felügyelte, ezt a természetgyógyászt, úgy gondoltam, hogy akkor próbáljuk meg és segítsünk. Rádumáltam, én magam dumáltam rá a kollégákat, hogy segítsenek. É. nem hitt benne, ő ezt először elutasította, de azt mondta, hogy én vagyok a főnök, tehát ha én azt mondom, hogy próbáljuk meg, akkor próbáljuk meg.
Az egyik feltétele volt az, hogy le kellett állítani az összes nyugtatóját, amit a gyerek addig is szedett. Pillanatok alatt kiderült az, hogy a nyugtatók nélkül nagyon nehezen fogunk boldogulni. El kellett dönteni, hogyha most elvállaltuk, hogy segítünk ennek a szülőnek végigmenni ezen a terápián, akkor most hazaküldjük azzal, hogy nem tudjuk megoldani a helyzetet, vagy pedig mit csináljunk, mert az É.-ék meg ott bolondultak meg a Cs.I.-vel meg a többi gyerekkel. Ez egy óriási nagy dilemma volt, akkor úgy döntöttünk, hogy akkor különítsük el, és odaültettük az autista tagozatról egy segítőt – ki ült ott őrizni? – P. őrizte, kívülről a kamerákon keresztül, illetve csak úgy mentünk bele, hogy ezt olyan szigorúan kellett adminisztrálnunk, hogy betettünk egy füzetet, amit szigorúan adminisztrálnia kellett a történteket. Tehát magát az eseményeket, ahhoz hogy az orvos is tisztában legyen a dologgal, a szülő is, meg mi is, hogy mi jön ki ennek a dolognak a végére
Ezért betettük ebbe a bekamerázott szobába, hogy kívülről lehessen figyelni mi történik, hogy nehogy magában kárt tegyen. S felügyelet alatt legyen, tehát a Pisti nem volt magára hagyva egyetlenegy percre se, tudomásom szerint. Namost ez ment a nem tudom egy hétig, vagy nem tudom meddig ment ez így, aztán G.É. jelezte, hogy ő ehhez a továbbiakban már nem asszisztál, mert ő úgy gondolja, hogy ez gyerekkínzás, és ez az anyuka meg nem normális. Nem lehet a gyereket fejleszteni, addig amíg korábban fejleszthető volt nyugtatók mellett, addig ez már most a megőrülés szintje. Ezt jeleztük a szülőnek, a szülő annyit kért tőlünk, hogy három hét múlva megy le a libái (aki tömött már libát, vagy nem tudom, hogy ismert olyan embert, hogy mit jelent, hogy libát tömni, akkor az tudja, hogy ez nagyon komoly dolog), s annyi türelmet kért tőlünk, hogy meg fogja oldani a gondot, csak annyi időre tartsunk ki.
Közben én elolvastam, folyamatosan olvastam a füzetet és egyszer figyelmes lettem arra a bejegyzésre, hogy az egyik kollega beírta a füzetbe azt, hogy folyamatosan egy hete(?) üti a fejét, és vagy ő üti a fejét vagy a felnőttel ütteti. Ugye kommunikálni sem tudott. Akkor lehívtam É.-t, hogy beszéljük meg, hogy mi annak az oka, hogy állandóan üti a fejét. Mert ha üti folyamatosan ez az autista gyerek a fejét, akkor én azt gondolom, hogy szerintem neki fáj valamije. Tehát fájhat, vagy a foga, vagy a füle, vagy a feje, de valamije fájnia kell. Anyukát újra behívattuk. Anyuka elismerte – mi nem tudtunk belenézni a szájába -, de anyuka elismerte, hogy tele van a gyereknek lyukas foggal a szája. Mondtam anyukának, hogy csak akkor folytathatja a továbbiakban ezt a terápiát, akkor vagyunk neki a továbbiakban partnerek, ha elrendezi a fogászatot.”
Eddig az előadás, a történet ugyan folytatódik (fogászat lerendezve, terápia mégis befejezve) de a lényeg a fentiekből bőven kitűnik!
Mindenféle képzettség, felkészültség és hozzáértés nélkül, csak egy (számos szakember szerint sarlatán) valaki könyvét elolvasva az autista kisgyermek „terápiás kezelése”(?) legalább egy hétig elkülönítve a dühöngőben? (Ezzel az erővel akár egy vakbélműtét is végrehajtható lett volna, csak úgy könyvből olvasva!)
Vizsgálta bárki is a gyermek mindezekből esetlegesen bekövetkezett mentális sérülését?
Ki és mikor adott mindezekhez engedélyt, vagy hozzájárulást? hiszen Magyarországon hatósági engedélyek nélkül TILOS terápiás kísérleteket folytatni élő embereken, a szülői esetleges hozzájárulása, vagy akár ezirányú kérése mindezekhez nem elegendő! vagy tévednék? rosszul tudom?
TILTOTT EMBERKÍSÉRLET EGY GYERMEKOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN?
A XXXXXXXXX utcai Iskolájában történt gyermekbántalmazások/elzárásokkal kapcsolatos kutakodásom során értesültem egyebek mellett arról is, hogy XXXXX autista kisgyerek a dühöngőbe bezártan saját ruhájába volt kénytelen szükségét elvégezni. A történtek, a kisgyermekkel szemben tanúsítottak mélységesen felháborítottak, pedig akkor a valós történetnek csupán csak elenyésző töredékét ismertem még.
Ismerjük meg tehát a teljes (hanganyaggal igazolt) történetet:
(Nem teljesen szószerinti kivonat, úgy kb. 99 %-os az egyes részek nehezebben érthetősége miatt, sőt van néhány lényegtelen mondat, ami kis is maradt („saját fogfájós „élmények”, stb.) de a lényeges részek mind 100 %-osak!)
„XXXXXX édesanyja megkeresett engem, hogy a Tinus Smits terápiáját szeretné alkalmazni, segítsek neki abban, hogy ők ezt végig tudják csinálni. XXXXX ezzel nem értett egyet, azt mondta, hogy az anyuka hülye. De én úgy gondoltam, hogyha egy szülő úgy gondolja, hogy ő abban a terápiában hisz, akkor legalább veszem a fáradtságot, és elolvasom, hogy mi az, amiben ennyire hisz. Én elolvastam a Dr. Tinus Smits könyvét, én a saját magam életére és a gyerekeimmel kapcsolatos problémáimra is sok választ kapok benne. Vékony, a szülőknek íródott könyv. Ez egy holland orvos, autistákkal foglalkozik.”
(„Dr. Tinus Smits nem kevesebbet állít, mint hogy az autizmust oltások okozta károsodás okozza (csak így általánosságban), és mindez homeopátiás szerek megfelelő adagolásával rendbe hozható. Smits azt írja, hogy 2-3 év alatt mérhető javulás áll be a páciensei állapotában. Tinus Smits azt állítja, hogy az autizmus spektrumbetegség (kórosan lehangolt vagy felhangolt állapotot jelenthet?). Kezelésére a következő szereket javasolja: C-vitamin, Cink, Omega-3 zsírsav)
„Hát nem volt egy egyszerű történet J.-t is rávenni, meg a G.É.-t rávenni, hogy segítsünk ennek a szülőpárnak, de én azt gondoltam, hogy miután én magam is elolvastam, illetve fölhívtam azt az orvost, aki ezt a dolgot felügyelte, ezt a természetgyógyászt, úgy gondoltam, hogy akkor próbáljuk meg és segítsünk. Rádumáltam, én magam dumáltam rá a kollégákat, hogy segítsenek. É. nem hitt benne, ő ezt először elutasította, de azt mondta, hogy én vagyok a főnök, tehát ha én azt mondom, hogy próbáljuk meg, akkor próbáljuk meg.
Az egyik feltétele volt az, hogy le kellett állítani az összes nyugtatóját, amit a gyerek addig is szedett. Pillanatok alatt kiderült az, hogy a nyugtatók nélkül nagyon nehezen fogunk boldogulni. El kellett dönteni, hogyha most elvállaltuk, hogy segítünk ennek a szülőnek végigmenni ezen a terápián, akkor most hazaküldjük azzal, hogy nem tudjuk megoldani a helyzetet, vagy pedig mit csináljunk, mert az É.-ék meg ott bolondultak meg a Cs.I.-vel meg a többi gyerekkel. Ez egy óriási nagy dilemma volt, akkor úgy döntöttünk, hogy akkor különítsük el, és odaültettük az autista tagozatról egy segítőt – ki ült ott őrizni? – P. őrizte, kívülről a kamerákon keresztül, illetve csak úgy mentünk bele, hogy ezt olyan szigorúan kellett adminisztrálnunk, hogy betettünk egy füzetet, amit szigorúan adminisztrálnia kellett a történteket. Tehát magát az eseményeket, ahhoz hogy az orvos is tisztában legyen a dologgal, a szülő is, meg mi is, hogy mi jön ki ennek a dolognak a végére
Ezért betettük ebbe a bekamerázott szobába, hogy kívülről lehessen figyelni mi történik, hogy nehogy magában kárt tegyen. S felügyelet alatt legyen, tehát a Pisti nem volt magára hagyva egyetlenegy percre se, tudomásom szerint. Namost ez ment a nem tudom egy hétig, vagy nem tudom meddig ment ez így, aztán G.É. jelezte, hogy ő ehhez a továbbiakban már nem asszisztál, mert ő úgy gondolja, hogy ez gyerekkínzás, és ez az anyuka meg nem normális. Nem lehet a gyereket fejleszteni, addig amíg korábban fejleszthető volt nyugtatók mellett, addig ez már most a megőrülés szintje. Ezt jeleztük a szülőnek, a szülő annyit kért tőlünk, hogy három hét múlva megy le a libái (aki tömött már libát, vagy nem tudom, hogy ismert olyan embert, hogy mit jelent, hogy libát tömni, akkor az tudja, hogy ez nagyon komoly dolog), s annyi türelmet kért tőlünk, hogy meg fogja oldani a gondot, csak annyi időre tartsunk ki.
Közben én elolvastam, folyamatosan olvastam a füzetet és egyszer figyelmes lettem arra a bejegyzésre, hogy az egyik kollega beírta a füzetbe azt, hogy folyamatosan egy hete(?) üti a fejét, és vagy ő üti a fejét vagy a felnőttel ütteti. Ugye kommunikálni sem tudott. Akkor lehívtam É.-t, hogy beszéljük meg, hogy mi annak az oka, hogy állandóan üti a fejét. Mert ha üti folyamatosan ez az autista gyerek a fejét, akkor én azt gondolom, hogy szerintem neki fáj valamije. Tehát fájhat, vagy a foga, vagy a füle, vagy a feje, de valamije fájnia kell. Anyukát újra behívattuk. Anyuka elismerte – mi nem tudtunk belenézni a szájába -, de anyuka elismerte, hogy tele van a gyereknek lyukas foggal a szája. Mondtam anyukának, hogy csak akkor folytathatja a továbbiakban ezt a terápiát, akkor vagyunk neki a továbbiakban partnerek, ha elrendezi a fogászatot.”
Eddig az előadás, a történet ugyan folytatódik (fogászat lerendezve, terápia mégis befejezve) de a lényeg a fentiekből bőven kitűnik!
Mindenféle képzettség, felkészültség és hozzáértés nélkül, csak egy (számos szakember szerint sarlatán) valaki könyvét elolvasva az autista kisgyermek „terápiás kezelése”(?) legalább egy hétig elkülönítve a dühöngőben? (Ezzel az erővel akár egy vakbélműtét is végrehajtható lett volna, csak úgy könyvből olvasva!)
Vizsgálta bárki is a gyermek mindezekből esetlegesen bekövetkezett mentális sérülését?
Ki és mikor adott mindezekhez engedélyt, vagy hozzájárulást? hiszen Magyarországon hatósági engedélyek nélkül TILOS terápiás kísérleteket folytatni élő embereken, a szülői esetleges hozzájárulása, vagy akár ezirányú kérése mindezekhez nem elegendő! vagy tévednék? rosszul tudom?