Egy kolléganőmmel szedtünk össze pár javaslatot. Igaz kissé sok, de 20 éve senki nem tett semmit.
Segítsetek kiegészíteni, finomítani!


• Egységessé kell tenni a tananyagot, hogy az iskolák átjárhatóak legyenek – és a mérések eredménye így lesz összehasonlítható
• Ne keretet szabjanak az oktatásban, hanem egységes követelményt: ez nem a tanári szabadság megsértése, hanem a gyerek védelme!!! – ha az osztály szintje engedi, efölött annyit taníthat meg, amennyit akar és tud
• A tananyag drasztikus csökkentése – tárgyi ismeretekre vonatkozóan – a gyakorlati vonatkozásokat kell kiemelnünk, és rögzítenünk, pl. fizikából azt, hogy miért nem piszkáljuk ceruzával a konnektort
• Ebből következően marad idő gyakorlásra – a későbbiekben úgyis megtanulja, amire szüksége lesz, a sok felesleges dolgot meg a kitűnők is elfelejtik
• Az érettségüknek megfelelő anyag és nyelvezet alkalmazása
• Legszerencsésebb lenne, ha visszaállnánk az egyféle tankönyvre, de árral szemben nem úszunk, ezért akár maradhat a többfajta is, de legyen benne mindben egy egységes törzsanyag, ami egyértelműen van jelölve, mert a szülők, de még nagyobb baj, hogy a kollégák is azt hiszik, mindent meg kell tanítani, ami a tankönyvben van
• Ne legyenek a tankönyvek fényes lapúak
• Ne borítsák fel az oktatást mindenféle projectekkel – az a tanár, aki egy szál krétával, egy könyvvel és adott tantárgyak esetében térképpel nem tudja megtanítani az anyagot, az alkalmatlan a feladatra – a technikai vívmányok ugyanis nem pótolják az egyéniségét!
• Ha az oktatás alapfeladat, ne kelljen pályázni semmire, hanem kapja meg az iskola a vállalásainak megfelelő arányban az eszközöket és pénzt (akár egy játszóteret is!!!) - ne szabják meg, hogy hol szerezzék be az eszközöket, bízzák az iskolára, hogy hol juthatnak kedvezőbb áron az adott dologhoz, és akkor a pénzből többet vehetnének
• Az ellenőrzést ezzel egy időben szigorítsák meg, hogy ne csak papíron legyen rendben minden, és a pénzt tényleg arra költsék, amire kapták
• Ne kísérletezgető projektekbe öljék a pénzt, hanem a felszabaduló összeget forgassák bele az alapellátásba – térjünk vissza a gyökerekhez, a „kis lépések” elvéhez, mert hiába szaladt előre a világ, a gyerek az gyerek maradt – és haladni csak az tud a korral, akinek szilárd alapjai vannak - a gyereknek mi alapozzuk meg a tudását és erkölcsiségét, ezért ne kísérletezgessünk rajta!!!
• Az iskolák ne normatív támogatást kapjanak, hanem feladatalapút, hogy ne menjenek tönkre a falusi kis iskolák, amelyek pozitívumai felbecsülhetetlenek (ebből következően a 8 osztályos általános iskolai oktatást támogatom)
• A képességfejlesztésen és a sikerhez juttatáson legyen a hangsúly, az ált. isk. ne legyen „versenyistálló”
• Iktassák ki a „tölteléktárgyakat”, - etika, mozgókép kultúra, honismeret - helyette emelkedjen a készségtárgyak óraszáma
• Az etika ne külön tantárgy legyen, a tanár már a megjelenésével is nevel, a megnyilvánulásairól és hitelességéről nem is beszélve, emellett a tananyag összeállításánál figyeljenek arra is, hogy nevelő célzatúak legyenek – ugyanez vonatkozik pl. a honismeretre
• Fordítsanak gondot az alapoktatás keretében a művészeti nevelésre – pl. legyen lehetőség arra, hogy egy egyszerű hangszeren megtanulhasson mindenki játszani, ne pedig a zeneelmélettel kelljen nyűglődni – a zenetanulás egyébként a tanulási képességek nagyfokú fejlődését vonja maga után – kipróbáltam, működik (ez vonatkozhat a többi készségtárgyra is)
• Elsőben vezessék be kötelező jelleggel a szótagoló olvasást – a többit meg tiltsák be, aki másképpen tanítja az olvasást, hagyja el a pedagógus pályát
• A kicsik ne használjanak munkafüzetet, használják a füzetüket, gyakoroljanak abban! – a mf. kitöltetése rengeteg hasznos időt elvesz, ellustítja a gyereket, a játékos tanulás legyen a fő szempont
• A tanárképzésben vezessék be a gyógypedagógiai ismereteket (óvónőtől középiskolai tanárig bezárólag) – legyen a felvételi alkalmassági vizsga is egyben
• A képzések ne elméletiek legyenek, és ne az íróasztal mögül dirigáló, gyereket véletlenül sem látott „szakemberek” tartsák, hanem olyan kollégákat bízzanak meg vele, akik már bizonyítottak – ne az éppen divatos oktatási módszert dicsőítő kollégák tartsanak eszmefuttatást, hogy mi van külföldön
• Minden iskolában legyen gyógypedagógus, mivel mindben van sni gyerek – bérét ne az iskolának kelljen kispórolni, hanem legyen az állami finanszírozás része
• A gyógypedagógus kapjon helyet az iskolavezetésben, mert csak így tudja érvényesíteni a gyerek érdekeit, és csak így gátolható meg, hogy a kollégák semmibe vegyék munkáját
• A rehabilitációs órák megtartása a gyerek kötelező óraszámának terhére történjen, így biztos megkapja, ami jár neki, és nem érzi büntetésnek a foglalkozásokat – egyébként sincs semmi értelme és haszna, ha pl. a diszkalkuliás gyerek benn ül az osztályban, és magában „differenciálódik” – úgysem érti, miről van szó
• Alsó tagozatban ne lehessen értelmi fogyatékos gyereket integrálni – heti 3 órában kellene megtanulnia azt, amire az épeknek 14 órájuk van – egy elsős értelmi fogyatékost nem lehet hatékonyan differenciálni!
• Igenis van jogosultságuk a szegregált intézményeknek – ezek teremtik meg a rászoruló gyerekeknek az esélyegyenlőséget
• A nevelési tanácsadóknak és szakértői bizottságoknak szabjanak záros határidőt a szakvélemény elkészítésében – tapasztalat, hogy a szeptemberi mérések eredménye még júniusban sem érkezett meg
• Állítsák vissza a szakfelügyeleti rendszert – ez a biztosítéka, hogy a dolgok ne csak papíron működjenek– régen bírálatuk egyben tanulság volt, és lehetőség a továbblépésre – magyarul: segítették a munkánkat!!! – aki ezt ellenzi, annak takargatnivalója van
• Az igazgatóválasztásban a fenntartó egyeztessen a tantestülettel – elvégre az tudja, ki kivel tud és akar együtt dolgozni, és ez a hatékonyság és a jó munkahelyi légkör alapja
• Legyen az iskoláknak etikai kódexe, ami vitás esetben tárgyalási alap, sőt perdöntő lehet!!!

KÖSZÖNET

Haligabi!
Sokmindent összeszedtetek. Okos dolog volt.
Én így látom:
néhány gondolat nagyon időszerű,
néhány dolog ezek közül folyamatban van, már elindult, talán kiegészítésre, továbbfejlesztésre, támogatásra szorulna,
pár gondolat viszont kissé zavar…

Tudom, általánosságok. Ezek csak első olvasatra ötlöttek fel bennem. Most lesz időm áttanulmányozni, gondolkodni, úgyis kényszerpályán vagyok (eltörött a vállam).

Örülök, hogy jól sikerült a találkozó. Képek?????
Szia, Dóri

Szia Dóri!

Pont a szünetre kell neked is betegnek lenni?
Nos, gondolkodj az olvasottakon, azért is van fenn! Véleményeket, ötleteket, javaslatokat várunk. Tudjuk, mi is kollégámmal, hogy nem ez a tökéletes, de tudod több szem...... meg a sok okos fej, aztán kialakul valami.
Képek vannak már fenn, a képeink-nél. Sőt újságcikk is jelent meg. Igaz kicsike, de már ez is valami.
Jobbulást kívánok!

Szai Dóri!

No, először is.. nem kéne annyit ugrálni
és meggyógyulni mihamarabb
és hozzátenni a listához a gondolataidat, mert eléggé szükség van rá, hisz rendesen benne jársz a dologban és érintett vagy benne, mint szakember
és mivel ugyis kényszerpihenőn vagy ezt most minél hamarabbb tessék megtenni
no jobbulást, gipszmentes nyarat stb stb

Kedves Gabi!
Délben elolvastam a leveledet és szívből gratulálok hozzá, tulajdonképpen minden szavával egyetértek.
Porszívózás közben született néhány gondolatom, hátha használható.

Az iskolákból ne vonják ki a gyógypedagógusokat, ne csináljanak belőlük utazó gyógypedagógust a szakszolgálatoknál, az már nem ugyanaz. (Hogy miért nem, azt mi mindannyian értjük.) Sőt törvényileg meg kellene határozni, hogy minden pl. 10 sni gyerek mellé kötelező lenne gyp-t alkalmazni.

Ha tanóráról is ki lehetne vinni a gyereket (köztünk szólva más úgysem tanítja meg őket sokmindenre, még a működő integrációk esetében sem), akkor a rehab. vagy fejlesztő órák számát fel kellene emelni a kötelező órák 40 %-ára minden sni gyereknél.
Ez most is így van pl. a nagyothallóknál, de nem lehet élni vele, az országos bizottságuk is csak 3 óra rehabot ír a szakvéleménybe, mert 8 órát tanítás után úgysem bírnának ki.

A nagy monstrum pályázatok helyett vagy legalább mellett olyan emberi léptékű, közvetlenül az oktatásra fordítható, az iskolában maradó pályázatokat kellene kiírni, amivel könnyen megbirkózhat egy team vagy egy tantestület is, és nem az őrült adminisztráció emészti fel az időt és az energiát. (Volt "szerencsém" ilyenben részt venni, a gyerek semmi hasznát nem érezte, a tízmilliók elszálltak a kéményen...) Mi öregek még emlékszünk a 80-as, 90-es évek régi jó kis pályázataira.

Preferálni kellene az óvodákban, iskolákban végzett preventív jellegű programokat, ezek mérhető hatását.

Az intézmények ismét küldhessenek közvetlenül a szakértői bizottságokhoz gyerekeket vizsgálatra, ne csak a szakszolgálaton keresztül. Így sok időt, esetenként 1-2 értékes évet nyerhetnénk a gyerek érdekében. Esetleg be lehetne vezetni egy gyógypedagógiai véleményezést, jellemzést a vizsgálatkérés mellé.

A szakértői bizottság ismét állíthasson fel F70-es diagnózist az első vizsgálat alapján is, természetesen csak indokolt esetben. (Most nem teheti, csak ha a házi(gyerek)orvosa organikus okot ír le.)

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Használható? Majd Ti szépen pontokba öntitek, ha érdemes.
Sok sikert mindannyiunknak: Mari

Kiegészíteni nem tudom a fentieket, de néhány dologra szeretnék reflektálni. Ezek a személyes tapasztalataim:

- Utazó gyógypedagógus: amíg nem volt gyp diplomám, hozzánk is járt. Nagyon kedves, jól felkészült, segítőkész kolléga volt. De: évente 2-szer jutott el hozzánk, annyi munkája volt. A gyereket papírról ismerte. A tanító néni korrepetált (és nem fejlesztett)

- Nálunk is fut egy project, aminek a szockomp részét (aki nem tudja, mi ez, boldog ember) egy olyan kolléga vállalta, aki azóta már elment. Mivel épeszű ember nem vállalta, rám maradt, mint szamárra a fül. Csak azért folytattam, hogy ne bukjon az egész. Az első évben mindenre volt pénz - továbbképzésre, eszközvásárlásra, bérre, repire. Az anyagokat küldték. Aztán közölték, hogy szerezzük be magunk, ahogy tudjuk. Nyomtassunk. A mentorok nem álltak a helyzet magaslatán. A foglalkozásokat délután kellett volna tartani. A gyerekek közölték: ilyenre nem jönnek vissza. Csatlakozó órában maradnak. Hát legyen! A 2. évben kérték az írásbeli véleményem. Megírtam, hogy nem lehet szociális kompetenciákat direkt módon fejleszteni. De ha már úgy kell, legalább magyar szemelvényeket adjanak hozzá! Van nekünk Móránk, Gárdonyink, Mikszáthunk, meg sok másunk. Nem a külföldi írókat becsülöm le, csak ha valamim bőven van itthon, nem kérek kölcsön a szomszédtól. Azt is megírtam, hogy ha a repipénzt az általunk fontosnak ítélt dolgokra költhetnénk, az egy időre kihúzna a csávából. Nem kaptam választ.

- Ugyanez vonatkozik az etikára is. A legnagyobb buktatója a szockomppal együtt, ha a tanár nem hiteles. Beszélni is személyes példán keresztül tanítjuk a gyereket. Beszélgetünk vele, nem pedig leültetjük, hogy "na, fiam, most megtanítalak beszélni!!!!"

- Szakértői bizottság: amíg a közeli kisvárosban volt ilyen, csak egy telefonomba került, és 2-3 héten belül kezemben volt a szakvélemény. Emellett rendszeresen kijártak, ellenőrizték a fejlesztési terveimet, a haladási naplót, a munkám. Megerősítettek abban, ami jó, és segítettek, ha valamit nem tudtam. Nagyon jó volt. Most, hogy ez megszűnt, hónapokba telik, mire a bizottság elé kerül a gyerek, és még legalább egy hónap, mire véleményt kap.

- Szótagoló olvasás: nálunk felnőtt egy korosztály, aki a heurisztikus módszerrel (ha ezt nem szabad kiírni, kérem, moderáljátok) nem tanult meg olvasni. 5 éve visszaálltak a szótagolóra. A mostani ötödikesek már megint tudnak - és értik is.

Mit is akartam mindezzel mondani? Mindössze annyit, hogy csatlakozom az előttem szólókhoz.

Na, itt abbahagyom, hogy más is szóhoz juthasson.

Zsuzsi

-

Sziasztok!
Bocsánat, de egy kicsit zsúfolt volt a hetem most sikerült csatlakoznom hozzátok.
Arra gondoltam, hogy ha a fafejű, nehezen olvasó, az áttekinthető anyagokat kedvelő törvényhozó emberek fejével gondolkodom, akkor a mellékelt táblázatban nagyon jól de röviden és tényszerűen lehetne felsorolni a javaslatainkat, amiket bizonyos címszavak mentén lehetne kategorizálni. Megpróbáltam elkezdeni de mindenkit arra biztatnék, hogy másolja ki magának a táblázatot, majd írja bele a saját ötleteit esetleg új kategóriáit és így rendezzük össze a Gabi által nagyon alaposan összegyűjtött témákat.

Sajnos nem tudt5am a táblázatot ide mellékelni elküldöm a Zolinak hátha neki sikerül felrakni, addig ide beteszem a keretek nélküli címszavakat!!

Intézményi innovációk a gyermekek szempontjából hatékony működés érdekében
Terület megnevezése Jelenlegi Helyzet Javaslatunk Integrációhoz kapcsolódó megjegyzések
I. Intézmények vezetése, fenntartása
1.
2.
3.
4.
2. Alsó tagozatos oktatás
1. olvasás tanítása Bárki bármilyen módszerrel Szótagoló olvasás Késleltetett követelmények, saját tantervi követelmények
2. taneszközök
Felülről hozott döntések alapján szerzik be Az intézmények maguk döntsenek Speciális eszközök feltételek szükségesek
3. tankönyvek Minősége, kivitelezése,
tartalma nem megfelelő Szakmai szempontok figyelembe vételével
történő kivitelezés
Tanári módszertani segédletek
a mit, mennyit, mikor Speciális tankönyvek megjelenése, népszerűsítése


Nem tudom így mennyire látjátok, hogy mire gondoltam, de az lehetne a lényeg, hogy csak konkrét szakmai javaslatokat tartalmazzon és ne legyenek benne személyes megjegyzések, mivel az a szándékunk, hogy ez az anyag az oktatást irányítókhoz jusson el, ahol a meggyőzés egyetlen lehetősége a szigorúan szakmai és esetleg gazdasági érveket felsorakoztató anyag lehet.
Amit Gabi összeraktál az nagyon jó, és remélem a Zoli a táblázatot is fel tudja rakni amibe dolgozni tudnánk!
Puszi Jucó

Nem igazán áttekinthető ahogy megjelent kértem segítséget a Zolitól remélem sikerül valahogyan feltölteni, addig is a három fejléc az :
1 terület, 2. jelenlegi helyzet, 3. javaslatunk, 4. integrációhoz kapcsolódó megjegyzések- ezek az oszlopok.

A kategóriák lehetnek pl.
I.Intézmények finanszírozása- ehhez kapcsolódhatnak olyan alpontok, ami ebbe a témába tartozik
1. 2. 3. stb.
II. Alsó tagozatos oktatás
1. tankönyv
2. olvasási módszerek
stb.
III. Tankönyvek
1. kivitelezése
2. beszerzése
3. módszertani útmutatók- mit, mikor, mennyit, hogyan

IV. Taneszközök

Talán így kicsit érthetőbb, de igyekszem zseniális informatikusunkkal lenavigálni a táblázatot is és akkor még érthetőbb lesz!
Bocsi de én nem tudtam megoldani!
Jucó

Kedves Jucó!

Nem először fordul elő, hogy elbeszélsz a fejem felett. Ez a megnyilvánulásod, gondolom, nekem szól:

ne legyenek benne személyes megjegyzések, mivel az a szándékunk, hogy ez az anyag az oktatást irányítókhoz jusson el, ahol a meggyőzés egyetlen lehetősége a szigorúan szakmai és esetleg gazdasági érveket felsorakoztató anyag lehet.

Remélem, nem nézel akkora pancsernak, hogy ezt így akarjam eljuttatni a vezetésbe. Mert ha igen, felhívom a figyelmed a záró gondolatomra:

Mit is akartam mindezzel mondani? Mindössze annyit, hogy csatlakozom az előttem szólókhoz.

Egyébként meg Marinak is nagyon jó ötletei vannak, ezért egy köszönömöt ő is megérdemel!
Zsuzsi