Szervusztok. A fiam második osztályos, diszgráfiás. A nevelési tanácsadóból várjuk a papírját. Az iskolában szóltunk, hogy az írás értékelése alól felmentették. De továbbra is osztályozzák, mondván még nincs a kezükben a határozat. A fiam másodikos és minden héten legalább 2 db 2-est kap tollbamondásból. Ezzel a kísérő szöveggel: Csak azért kettes, hogy ne csüggedjen el egyébként egyes lenne. Na ezek után aztán van kedve a gyereknek gyakorolni gondolhatjátok. Utál iskolába járni, folyton sír, hogy nem akar menni. Ti pedagógusok vagytok! Mit tehetek???? A tanítónővel már egyeztettem, de azt mondta, amíg nincs papír nem tehet semmit, addig osztályoznia kell.(Én úgy tudtam, hogy alsóban nincs osztályozás, de tévedhettem)

Igazság szerint nincs. A tanítónak annyiban van igaza, hogy egyenlőre nem látja a dokumentumot, ezért úgy veszi, hogy nem is létezik. Az ő nézete felől ez teljesen jogszerű, helyesen jár el. Itt a másik kérdés az, hogy mivel a szülő jelezte és (gondolom ő is látja), ennyit igazán megtehet az értékelésnél, hogy figyelembe veszi. (erre nem kötelezheti senki)

Az iskola munkaközössége dönthet úgy, hogy év közben osztályzatokat ad - az első négy évfolyamon is. Év végén azonban a bizonyítványban már szövegesen kell értékelni. "Megbukni" , évfolyamot ismételni csak szülői jóváhagyással lehet. Itt tennék egy észrevételt: a jelenlegi tanító úgy látom nem igazán tolerálja fiad tanulási nehézségét. Papír ide vagy oda, írathatna olyan felmérést (esetleg korrepetáláson) a fiaddal, amit Ő is hibátlanul (vagy kevés hibával) meg tudna oldani (egyéni haladási tempóját figyelembe véve). Ezzel megszerettetné vele az írást, hiszen ez az első két évfolyam legfontosabb feladata: az olvasás, írás megszerettetése. Milyen a jelenlegi elsős tanító? Nem jobb lenne, ha évet ismételne a fiad? Ha az alattatok lévő évfolyamon jó a pedagógus, komolyan meg kellene fontolni ezt a döntést: sokkal többet nyerhettek. Az egyik kolléganőm megtette ezt a lépést - a saját fiával ismételtette meg a másodikat (pedig hármas volt a legrosszabb jegye, viszont rengeteget sírt a gyerek). Szóval most hatodikos és kitűnő tanuló és kiegyensúlyozott. Véget ért az este nyolcig tartó tanulás.

Adriennt tudom megerősíteni. Én is ismételtettem a 2. osztályt a fiammal. Sokat sírt, (én is) de kapott egy nagyon jó tanítónénit, és öröm lett a tanulás, a suli. Azóta érettségizett.

A fiam most 9 éves másodikos. az osztályban a gyerekek 70%-a ennyi idős. Hogy nézne ki 10 évesen a második osztályban?? Félek, hogy a rosszindulatú megjegyzések többet ártanának, (bár most se rózsás a helyzet). Ha volt vagy van valaki ugyanilyen helyzetben kérem írja meg véleményét, tapasztalatait.

Nem hiszem, hogy a gyerekek kérdezgetnék egymástól, hogy "Te hány éves vagy"? Egyedül Bennünket, felnőtteket érdekel a kor. S ez is csak az általános iskolában igaz. A középiskolában, de még inkább a főiskolán (nappali tagozaton is!!!) nem ritka, hogy 10 év különbség van az azonos évfolyamra járó hallgatók között. Azonban csak akkor van értelme az évismétlésnek, ha toleráns, jó tanítóhoz kerül a gyermeked. Ha nem, akkor inkább fogadj mellé heti 2-3 órában szakembert, aki segít enyhíteni a diszgráfia (és az iskola!!!) tüneteit.

Tényleg alaposan meg kell gondolni: a diszgráfia önmagában nem olyan vészes dolog. De a vele járó sorozatos kudarcok negatív irányba befolyásolhatják a fiad személyiségét.

Még annyit hozzáfűznék: évismétlésnél nem is a kort szoktam nézni, hanem a testi adottságokat. Egy jól fejlett, a tornasorban most is első gyermeket tényleg elgondolkodtató évismétlésre kérni. Két fejjel magasabban elhiszem, hogy rosszul érezné magát.