Igazat adok Jucó, egyet is értek veled. A mi feladatunk. De egy begyöpösödött - bocsánat a kifejezésért - haladni nem tudó és nem akaró tanárral, igazgatóval mit lehet kezdeni. Legfeljebb a fejlesztő kolléga szedheti a sátorfáját. Erre is tudok példát. Arra is tudok, hogy nincsenek a gyerekek fejlesztve, csak a pénz felvéve és leadminisztrálva. Ellenőrzés mit néz? Csak a papírokat, de, hogy mögötte van-e valódi munka, az már senkit nem érdekel! Sőt, szülők jelezték a nev.tannak, hogy nincsen fejlesztés. Drága pénzen viszi maszekba a gyereket.
Persze ragozhatjuk, de a megoldást nekünk kell megkeresnünk és a lépéseket megtenni. A harc nagy lesz!
Nézzük, a törvényt egy kicsit. Régóta azon gondolkodom , és biztosan nem vagyok egyedül, hogy a törvény mely az integrációra vonatkozik félre lett értve. Anno egy titkárnő vagy bárki nem jól értelmezte, igaz nem is lett konkrétan fogalmazva. Mert nem az értelmi fogyatékosra vonatkozik, hanem az ép értelmű más fogyatékosra. Aztán mivel nagyon jól hangzik és főleg lehet vele spórolni, - ez utóbbi a lényeges - hát nosza hajrá... Ez van most. A módosítás már hiába jelent meg, a fenntartók csak a pénzt nézték, kell-e vagy nem?
Elárulom, hogy mielőtt a törvény megjelent, mi már csináltuk a részleges integrációt. S nem hiszitek el, milyen jól működött. A készségtárgyakra elmentek a gyerekek a "normál" osztályokba és mindenki jól érezte magát.
Lehet, azt gondoljátok, hogy megkeseredett ember vagyok. Egyáltalán nem! Csak sokfelé járok és nagyon sok levelet kapok az oldalnak köszönhetően. Nem teszem őket közzé, hiszen azért kapom e-mailban. El nem tudjátok képzelni, hogy mi minden elő nem fordul országosan.

Drága Gabi!
Mindannyian szembesülünk ezekkel a problémákkal, de mi lesz a gyerekekkel, ha mi feladjuk! Azt hiszem, hogy az kell erőt adjon, hogy vannak értelmes, belátó vezetők is akik nem csak a pénzt látják. A mi helyzetünk nagyon speciális, szükségük van ránk a gyerkőcöknek, ha más nehézség, vagy zavar miatt integráltak vagy enyhén értelmi fogyatékosok akkor is. Reménykedjünk benne, hogy a jelenlegi törvényhozók rendet tesznek a jogszabályok kusza félreértelmezhető rendszerében, és ebben az ügyben a szakmát is megkérdezik. Szerintem nagyon fontos lenne megtalálnunk azokat a lehetőségeket, ahol hallatni tudjuk a véleményünket. Ez is lehetne egy pont az örvényesi találkozó során!!
Jucó

Bokreta2!
Áruld el légyszíves, mi értelme volt az idézetet ide illeszteni? Legalább valami megjegyzés????

Jucó! - én is így gondoltam, hogy egyik beszélgetős pontunk ez lenne.

Kedves Kollégák!
Megfogadtam magamnak, hogy ezt a témát részemről lezárom, de megint kikívánkozik belőlem néhány dolog.

1. Ti nem érzitek úgy, hogy ennyi integrálandó gyerek, mint amennyi nálunk van, a világon nincs?
2. Szerintem ennek az egyik oka, hogy alsóban nincs buktatás, a tanító néni "hurcolja" tovább az elsőben lemaradtakat, de felzárkóztatásra nincs ideje meg ereje, ezért nő a problémások száma - pedig lehet, hogy csak éretlen volt a feladatra, ám pótolni már esélye sincs.
3. Ti nem érzitek azt, hogy a mai gyerekek az életkorukhoz képest sokkal éretlenebbek, mint pl. a 20 évvel ezelőttiek?
4. Meg azt, hogy a mindenféle probléma elsősorban a fiúkat érinti?
5. Rossz módszerrel (pl. egy másik topikban írtam a "heurisztikust") tanulnak, nekem hosszú harcba, a végén pedig óriási csetepatéba kellett belemennem, hogy visszatérjenek az alsóban a szótagoló olvasáshoz, mert a zárójelben említett módszerrel kb. 10 évig tanítottak, és a felsőben elvesztünk a gyerekekkel, mert nem tudtak olvasni. Aki meg véletlenül tudott, az sem értett egy szót sem az egészből. Az idei 5. osztály az első, aki újra szótagolva tanult, és láss csodát!!!
6. A pedagógusok elvileg a saját maguk által megszabott tempó szerint haladhatnának, CSAKHOGY: ahhoz saját maguknak kellene tanmenetet írni! Hát nem egyszerűbb a netről letölteni és ahhoz igazítani a gyereket?!!!! Aztán aki bújt, bújt...
7. Mennyivel egyszerűbb lenne a differenciálás, ha az évente átírt, mindig az adott osztály szintjéhez igazított, kis lépések elvét követő tanmenet alapján haladnának, és ebből következően nem felzárkóztatni kellene, hanem tehetséget gondozni!!!

8. Hányan merik "megjátszani" azt, ami nálunk már nagyon jól működik: az alsós nyelvtananyagból kiemeltem részeket (pl. a mondatelemzés és szerkezeti vázlat), és meggyőztem a tanító nénit, hogy nem kell azt tudni egy 4.-es gyereknek, majd én megtanítom 7.-ben, merthogy ott is az a tananyag. Helyette inkább gyakorolják az írást és a szövegalkotást, vagy amit jónak lát. Biztosíthatok mindenkit, hogy nem lettek tőle boldogtalanok sem a kollégák, sem a gyerekek. És ezt a többi tárgyból is meg lehetne tenni.
9. Miért nem hiszik el sokan, hogy a középiskolákban nem a vitt tárgyi tudás mennyiségére építenek?

Vagyis szerintem jóval több a problémásnál az álproblémás gyerek, akik, ha megfelelő oktatást kapnának, kikerülnének ebből az ördögi körből. Aztán a tanulási problémák gerjesztik a viselkedési zavarokat, és ember legyen a talpán, aki ebből a gödörből kihúzza a gyereket! Az integrációról való beszélgetés kapcsán, úgy vélem, a fentiekben leírt tényezőket is figyelembe lehetne venni.

A jelenlegi pedagógusgárda harminc százalékát el kellene alkalmatlanság miatt küldeni a pályáról! Amíg egy alsós tanítónéni most 2010-ben azt mondja, hogy a szóképes olvasás azért jó, mert angol nyelvterületen bevált, addig a valóban hozzáértő pedagógusoknak nagyon nehéz a gyerekekért tenni valamit.
Az ilyen pedagógus mit ért a magyar nyelvhez/nyelvtanhoz?

Némiképp szeretnék a pedagógusok védelmére kelni: felkészítették őket a tanárképzés során erre a feladatra? Az én időmben (90-es évek) a gyakorlóiskolákba zsenigyerekek jártak. És mikor megkaptam a diplomámat, s kikerültem a nagybetűs ÉLETbe akkor szembesültem a valósággal. Az én személyiségem nyitott a másság elfogadására, szeretek segíteni. De mi van azokkal a pedagógusokkal, akik becsapva érzik magukat? Szerintem nem kellene annyira elítélnünk őket! Sokkal inkább a pedagógusképző rendszer a hibás, semmint a pedagógus!

Adrienn!
Nem kell a pedagógusok védelmére kelni. De ha szélesebb körben vizsgálódsz, bizony találsz olyan pedagógust aki nem oda való ahol van. A fórumokon olvasgatva bizony találni olyan véleményeket, hozzászólásokat melyek keményen bizonyítják az alkalmatlanságot! (Szülő vagy kolléga véleménye) Bárhonnan is nézzük sajnos ez van.
Amikor a szülő panaszkodik, hogy a gyerekét ki akarják tenni az óvodából? Amikor az matek tanár azt állítja, hogy nincsen diszkalkulia? Amikor az iskola igazgatója felül bírálja az nev.tan vagy a rehab. bizottság papírját? Amikor az érettségin megbuktatják a "papíros" diszkalkuliást? (mit csinált a tanár 4 évig akkor?) Amikor a gyerek nincsen megtanítva rendesen olvasni? Már pedig neked kell a legjobban tudni, hogy képezhetetlen ember nincsen! Mindenki valamire megtanítható.
A fenti kérdések csupán az emberségből és hozzáállásból fakad. A pedagógus képzésben ezt nem tanítják. Vagy van, vagy nincsen. Akinek ilyen nincsen, válasszon más pályát!

Adrienn!
Mi nem elítéljük a pedagógusokat, hanem bíráljuk. De nem mindenkit. Arról beszélsz, hogy Te is meglepődtél, amikor a valósággal szembesültél. Én is. Vagyis becsapva érezhettük magunkat. De aztán így folytatod:

driszko írta: Az én személyiségem nyitott a másság elfogadására, szeretek segíteni.

Látod, ez az, amit nagyon sok tanítóból és tanárból hiányolunk, és ezért lenne jó valamit tenni.
Zsuzsi

Azon gondolkodtam, hogy ha már bírálunk valamit, kellene megoldási javaslatokat is kereseni. A főiskolán nekünk rengeteg "töltelék" tantárgyunk volt, aminek senki nem látta sem értelmét, sem hasznát. A mostani felsőfokú oktatásban is vannak ilyenek bizonyára.
Mit szóltok ahhoz, ha mi, gyógypedagógusok kezdeményeznénk, hogy az óvónő- és tanárképzőkön vezessék be kötelező tantárgyként a gyógypedagógiai alapismereteket (pl. az azonos című könyvet vegyék be ott is a tananyagba)?! Merthogy ettől senki nem lesz még gyógyped., a gondolkodásmódját azonban kétségtelenül a másság elfogadásának és hatékony kezelésének irányába mozdítaná. És lehet, hogy éppen ez lenne a "szűrő", mert aki nem tud azonosulni, az eleve lelép a pályáról.
Szerintem nagyobb szükség van rá, mint a filozófiára vagy mit tudom én, mire!
Tovább gondolva ezt a vonalat a pedagógusképzés minden szintjén be lehetne építeni a tananyagba. A továbbképzések is szólhatnának erről, nem pedig mindenféle más "okosságokról". Egyébként a kezdet kezdetén én úgy hittem, a nem szakrendszerű oktatás is erre irányul, de amikor kiderült, hogy a gyp diplomám nem jogosít fel erre az oktatási formára, levelet írtam a Bárczira. Ennek a lényege az volt, hogy egy 120 órás tanfolyammal ne akarják már überelni a diplomám, de azt a választ kaptam, hogy "a tanulás mindenkire ráfér"... Ja, és a másik: aki a HEFOP-tanfolyamot elvégezte, az jogosult... Ugye, tudjátok, hogy ezek a "képzések" mennyibe kerülnek?! Meg mire jók?!!!!!!!!!!!
Az általam javasolt szemléletformáló továbbképzéseket viszont mi is meg tudnánk tartani, ki-ki a saját illetékességi körében (vagyis helyben), így nem kellene a tantestületet utaztani, és egy csomó járulékos költséget meg lehetne spórolni. Mindössze felhatalmazás kellene rá, és annak megbeszélése, mi legyen a minimum, amit mindenkinek tudnia kell. Ezt az átképzést kötelezővé és ingyenessé tenném. Legalábbis ami a résztvevőket illeti.
Reményeim szerint ez a megoldás jelentősen formálná a kollégák szemléletét, és ha nem is mindenki, de jóval több kolléga segítségére és megértésére számíthatnánk, aztán majd valamikor, kihalásos alapon elfogynak a vaskalaposok, és az új tanárnemzedék belenő az új szemléletbe.