Jó néhány éve dolgozom magán nyelvtanárként (angol és német). Személyiségemből adódóan nem szeretek nagy osztályokat tanítani, ezért választottam ezt a formát. Sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy kiscsoportban és egyéni órákon jó érzékkel tudok segíteni a hozzám fordulókon. Sok gyereknek adtam már vissza az önbizalmát a nyelvtanuláshoz, sok gyereknek, felnőttnek segítettem már vizsgákra, állásinterjúkra felkészülni. A saját lányom is diszlexiás és több ilyen tanítványom is volt, nekik is sikerült sokban segítenem (ehhez szakirodalmat olvastam és egy korábbi iskolai gyógypedagógus kolléganőm tanácsait követtem).
Néhány éve elhatároztam, hogy gyógypedagógus diplomát szerzek, mivel úgy érzem, ez a szakma jobban illik a személyiségemhez, másrészt nagyon szeretek csapatban dolgozni, nagy vágyam, hogy egy szakmai kollektíva részeként dolgozhassak. Sajnos ez most nagyon sokba kerül (bár már fel is vettek gyógypedagógia szakra, nem tudom fizetni a félévenkénti 250.000 Ft-ot, hiszen mivel már van egy diplomám, nem járhatok államilag támogatott képzésre, sőt részletfizetésre sincs lehetőség a főiskolán...
), így most más megoldáson töröm a fejem. Az a tervem, hogy elvégzem a két éves fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzést.Lenne néhány kérdésem:
1. Az, hogy jelenleg nem dolgozom iskolában, akadálya lehet annak, hogy elhelyezkedjek fejlesztőpedagógusként? Továbbra sem szeretnék iskolában nyelvtanárként elhelyezkedni, mert nagy osztályokat nem, csak kiscsoportokat és egyéni tanítványokat szeretek-tudok tanítani. Dolgozhatok csak fejlesztőpedagógusként, van annyi óraszám, amely ezt lehetővé teszi, vagy ezt általában más szak mellett végzik a tanárok?
2. Tudom valahogyan esetleg kombinálni a nyelvtanítást a fejlesztéssel? Speciális segítség, korrepetálás, esetleg kis csoportban nyelvóra, többi nyelvtanár kolléga segítése...
Előre is nagyon köszönöm a válaszokat!!!!
Györgyi