Integráció a pedagógia tévedése?

[borijuco]

Kedves Kollégák!
Hosszú évek óta próbálom, próbáljuk a tantestületi képzések során a Zsuzsi által vázolt ismereteket, technikákat, módszereket átadni a pedagógusoknak. Az örvényesi találkozó során tartandó beszámolómban is az a célom, hogy nektek kollégáknak is átadjam azt a tematikát, amely alapján el szoktuk kezdeni az érzékenyítést és amire építve a további képzéseket is tartjuk az integrációhoz kapcsolódva. Tudom, hogy nem mindenki szeret tantestületek előtt beszélni, de azt gondolom, hogy aki szívesen vállal fel ilyen feladatokat, azoknak hasznos lehet, ha egy már kidolgozott, kipróbált folyamat menetét, tartalmát, módszereit ismerheti meg. Örvényesen nagyon számítok azokra, akik érdekeltek ennek a missziós feladatnak a továbbvitelében.
Jucó

[Zsuzsi]

Kedves Jucó!
Én sajnos nem tudok elmenni az örvényesi találkozóra, de kérlek, alkalomadtán a tematikát nekem is juttasd el! Köszönöm!
Örülök, hogy nálatok már működik ez a forma, és biztos vagyok benne, hogy vannak eredményeitek is. Nekem is vannak e téren sikereim a saját tantestületemben, de annyira naiv én sem nem vagyok, hogy 100%-os eredményt várjak. Egyébként azért javasoltam az általunk, helyben vezetett képzéseket, mert egy idegen előadó a "messziről jött ember azt mond, amit akar" - hatásást kelti. Így viszont a mindennapokban is van, hova fordulni segítségért, mi viszont, ha úgy látjuk, nem a megfelelő irányban folynak a dolgok, azonnal közbeléphetünk. Gyógypedként ugyanis az egyik fő feladatomnak tartom, hogy az iskolában a rászoruló gyerekeknek én legyek a "fix pont", akire bármikor számíthatnak, és aki megvédi őket az esetleges pedagógiai túlkapásoktól. Arról nem is beszélve, hogy a koromnál fogva véletlenül sem tarthatnak tejfölös szájú, lázadó ifjoncnak. Mert az előadók kiválasztásában ez is fontos szempont.
Szerintem érhetünk el sikereket a környékbeli iskolákban is, ahol a személyes ismeretség lehet a kollégák bizalmának alapja.
Továbbá kíváncsi lennék arra is, mi a véleményetek arról a kezdeményezésről, hogy a pedagógusképző főiskolák (és egyetemek) vegyék fel tantárgyként a gyp. alapismereteket!
Zsuzsi

[hogabi]

Kedves Kollégák!
Jucó által adott ötlet jó, nyitott vagyok rá. Én tovább mennék. Meg lehetne-e azt csinálni, hogy kisebb területekre osztunk egy-egy megyét, és aki vállalja, tartja a kapcsolatot az iskolákkal /felvilágosít, van aki nem szeret vagy nem tud más előtt beszélni, esetleg annak segít/ és tartja kapcsolatot a saját megyéjén belül azokkal akik vállalják ezt a munkát. Nem tudom érthető-e? Pl. egy városon belül valaki/valakik felvállalja az összes ált. iskolát. Más felvállalja környék nagyobb községeit.
Lehetne tájékoztató leveleket is küldeni az iskoláknak az egyesület nevében, hogy az XY ilyen területen segítséget ad.
Valami olyasmire gondolok, mint a tankönyvkiadók referensei, csak nekünk kisebb körzetben kellene végezni a munkát.
Persze ez ingyen meló! De ha valaki segítséget kér és elfogad, már egy lépés előre.

[borijuco]

Hűha!
Azért átgondoltan kell ezeket a vállalásokat megfogalmazni. Én csak a református intézmények ellátásában tevékenykedem, és országos ellátást biztosítunk. Amióta elkezdtük a Gabi által is vázolt tantestületeket segítő munkát, mellete a diagnosztizáló team utazóként végzi a vizsgálatokat és a kollégák utazó gyógypedként adják a rehab órákat, hát nem mondom hogy unatkozunk. Egyre több intézmény jelzi a kapcsolattartás igényét mi meg csak megyünk mint a mérgezett egér. Persze egy egy önkéntes vállalás is beleférhet de ez nagyon kiszámíthatatlan.
Szerintem az Örvényesre tervezett integrációs beszélgetésen kellene összeállítanunk először egy feladatlistát, amiben a mi jelenlegi végiggondolásunk mentén összefoglalnánk, hogy egy segítő szakembernek (fejlesztő, gyógyped. logopédus, stb.) a rehab órák mellett milyen feladatai vannak még egy intézményben az integrációs folyamatok segítésében. Ide be lehetne tenni a tantestületek szakmai felkészítését, amihez egy közös tematikát dolgozhatnánk ki. Ebben megjelennének azok a témakörök, amikkel meg kellene ismertetni a tantestületet, azok a módszerek ahogyan ezt hatékonyan lehet átadni. Mellékelhetünk néhány pp bemutatót is a témákhoz. Az így elkészült csomagot minden érdeklődő kolléga megkaphatná. Szerintem ha mindenki felajánl ilyen tájékoztatót kevés igazgató utasítja vissza. Akinek esetleg igénye van rá, ahhoz persze egy egy alkalommal elmehetünk segíteni, átadni a gyakorlatot ha ez szükséges!
Üdv Jucó

[Balázs]

Sziasztok!
Biztosan találkoztatok már olyan orvossal, mérnökkel, kőművessel, aki nem volt hivatása magaslatán. Hamar kimondjuk, hogy nem alkalmas a munkájára.
Teljesen természetes, hogy egy alkalmatlan, teljesíteni nem tudó munkatárstól megválnak a munkaadók. No és hány pedagógust küldtek el azért, mert alkalmatlan az eredményes pedagógiai munkára? Nem sok kőműves teheti meg, hogy a szakmájában megjelenő technikai újdonságokról nem vesz tudomást.
Nagyon egyetértek Gabival abban, hogy sok alkalmatlan pedagógus van az iskolákban. ( Természetesen te meg én nem tartozunk közéjük, mindig csak ők alkalmatlanok.) Senkit nem szeretnék megsérteni, de mi magunk mindig jól dolgozunk? Irigylem azokat, akik igennel tudnak válaszolni.
Mennyi szakirodalmat tudunk elolvasni és hasznosítani? Persze aki már ezt a honlapot olvasgatja, nyilván szeretne szakmájában jól vagy jobban dolgozni. Arra gondoltam, hogy hasznos lenne, ha egy-egy jónak mondható szakkönyvről rövid ismertető írnánk. Ezek a honlapra feltéve hasznosak lehetnének az adott szakterületen dolgozó pedagógusoknak. Akár kedvcsináló is lehet az adott szakirodalom elolvasására. Jön a nyár, bőven belefér a szakirodalom olvasgatása. Szívesen küldök néhány mondatot azokról a szakmai anyagokról, amelyek számomra hasznosak voltak, de csak akkor, ha még néhányan szintén vállaljátok. Balázs

[hogabi]

Senkit nem szeretnék megsérteni, de mi magunk mindig jól dolgozunk? Irigylem azokat, akik igennel tudnak válaszolni.

Természetesen vétek én is a munkámban, mint mindenki. De ezekből tanulok. S, hogy hibáim mellett jól dolgozom-e? A válaszom: Igen! Nem vagyok öntelt, a munkámat és az eredményeket lassan 40 éve állva katedrán mérem le. Látom az egykori diákjaim életben való boldogulását, a gyermekeiket, - sőt van akiét tanítom is! Ha találkozunk soha nem mennek el szó nélkül. A sugárzó arcuk a találkozásnál elárul sokat. Nem felejtik el a születés vagy névnapomat.
Mondhatom, nem én vagyok ezzel egyedül, sok kollégám dicsekedhet ilyennel.
Nem vagyok azzal sem egyedül, hogy sokszor megkérdezem magamtól: vajon mindent megtettem azért a gyerekért?
De az a pedagógus, aki kiabál és rángatja a gyereket vagy ne adj isten megpofozza (ilyen is van) aki porig alázza, aki felsőbbrendűnek hiszi magát, aki úgy gondolja mindent tud, aki nem a gyerekért van ott ahol van, hanem csak egy munkahelynek nézi az iskolát, Ő a szent és sérthetetlen és sorolhatnám! Na pont ezekről beszélek/beszélünk. Ők nem fogják megkérdezni maguktól: - vajon mindent megtettem?
Rájuk vajon a diákok szeretettel fognak emlékezni?

Szakirodalmi javaslat melyet pár szóban ismertetsz, jó ötlet. Lesz aki csatlakozik.

[Zsuzsi]

Egy korábbi hozzászólásomban már említettem dr. Illyés Sándor: Gyógypedagógiai alapismeretek c. könyvét. Szerintem nagyon közérthető, szemléletformálásra kiválóan alkalmas, és gyakorlatilag minden problémát érint. Igaz, első látásra a terjedelme ijesztő lehet, de nem kell mindenkinek mindent elolvasnia, csak azokat a részeket, amelyek a munkáját érintik. (Persze ezt az óvónőknek, tanítóknak és szaktanároknak ajánlanám!)

[driszko]

Sziasztok!

Jönnek az új törvényi változások - várható volt. Rengeteg beszélgetés folyik a különböző televíziós csatornákon (pártállástól függetlenül). Tegnap este "kapcsolgatás" közben a HÍRtv rájátszás műsorában nagyon jó kis beszélgetés volt, illetve az ATV-n is teljesen értelmesen beszélt egy szülő (Havas volt a műsorvezető ) Szóval érdemes figyelni a műsorokat, mozgolódnak a szülők! (A HÍRtv-s műsort ma 8-tól ismétlik - persze ki tudja megnézni ???? ) Mi is állást foglalhatunk!

[ildikó]

Sziasztok!
Kicsit lemaradtam a fórumon folyó társalgásból az utóbbi hónapokban. Egyrészt a munkám miatt, másrészt meg szereztem közben egy kiváló minősítésű szakvizsgázott pedagógus diplomát. Jó, ezt nem dicsekvésnek szántam ám. Mert egyébként nagyon szerény vagyok.
Kicsit az integrációhoz.
Balázs nem elsősorban az sni-s gyerekek integrációjáról beszél, ha jól értem, hanem a HH-s, HHH-s gyerekekről.
Nálunk is úgy van nagyjából, ahogy írta, ahogyan írtátok többen is.
Egyetlen intézmény egy kisfaluban. 198 tanulóban 89 HHH-s. (Csak zárójelben még annyit, hogy a tanulóink 70%-a cigány.)Négy sni-s tanuló, közülök egy középfokban sérült.
No, velük van a legkevesebb baj olyan értelemben, ahogy Balázs írta. Velük nincsenek gondok a tanítási órákon sem, szünetekben sem. Mármint magatartási gondok. Tavaly végeztem a Bárczin egy másfél éves speciális fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzést. Törvény szerint nem foglalkozhatnék a négy sni-s gyerekkel, mert mindegyikük sni "a"-s.
De nincs pénz még utazó gyógypedagógusra sem. Mondjuk a hatkényságát ennek a formának én is megkérdőjelezem - Veletek együtt. A múlt tanévet megelőzően így látta el az intézményünk ezeket a gyerekeket. Láttuk az utazó gyp-t egy évben kb. ötször. Nekem van velük heti öt órám. Tavaly lett egy fejlesztő szobánk is. Igaz, elég szegényes még a felszerelés. De a nagyobb baj az, hogy szeptember óta van az iskolában egy "közhasznús", aki az első osztályból minden órán kivisz 5-6 gyereket - "korrepetálni". Egy nyolc osztályt végzett, roma származású asszonyka.!!!(Most a származását nem hangsúlyozottan, csak úgy megemlítettem.) Akkor is, amikor nekem van ott fejlesztő órám. De kérdem én: hogy lehet úgy fejlesztő foglalkozást tartani, hogy közben még hat gyerek rendetlenkedik, mert ennek a hölgynek nem fogadnak szót.
Az óráról is azért hozatja ki a kollega őket, mert ő sem boldogul velük.
S ilyen gyerek nemcsak az első osztályban van, hanem minden osztályban legalább három-négy.
Kimondottan btmn-es gyerekek. Velük én foglalkozhatnék, de erre meg megint nincs pénz. No, az ilyen gyerekek integrációjáról beszél Balázs is. A btmn-ről nincs "papírjuk". Nem viszik el a szüleik a nev. tan-ba sem. Még úgy sem, hogy megpróbáltuk, hogy a jegyző kötelezze őket. Volt rá példa, hogy még pénzt is kaptak az utazáshoz. De elköltötték másra.
Ezek a gyerekek megkeserítik a mindennapokat. A gyerekekét is - hisz ők a legfontosabbak az egész "szerkezetben", de a pedagógusét is. Már egy osztályra való gyereket írattak át a szülők miattuk a szomszédos település ált. iskolájába!
Valami megoldást nagyon jó lenne találni erre a problémára.
Reménykedem, hogy előbb-utóbb lesz is. S inább előbb.

[hogabi]

Kedves Ildikó!

Tényleg nagyon szerény vagy, így gratulálok a szakvizsgádhoz!!!
Elég elkeserítő amit írsz.

egy "közhasznús", aki az első osztályból minden órán kivisz 5-6 gyereket - "korrepetálni". Egy nyolc osztályt végzett, roma származású asszonyka.!!! Akkor is, amikor nekem van ott fejlesztő órám. De kérdem én: hogy lehet úgy fejlesztő foglalkozást tartani, hogy közben még hat gyerek rendetlenkedik, mert ennek a hölgynek nem fogadnak szót.

Na ezt itt nem értem.... A közhasznú korrepetál? Vagy ő segít hozni-vinni a gyerekeket? Mit keres az órádon? Lehet, hogy csak én vagyok nehézfejű és nem értem....
A diszkalkulia topikban írta egy anyuka, hogy nem foglalkoznak gyermekével, mert csak nev.tanos papírja van.
Olyan jó lenne ezeket a dolgokat a helyére tenni!
Elkezdtük összeszedni mit is akarunk, aztán abba maradt. Tudom pihen mindenki, mert nehéz volt az év, de a gesztenyét nekünk kell kikaparni, ne másokra várjunk! /lehet az nem lesz olyan jó/