Diszkalkulia

[Dóri]

Szia Anikó!
Csak próbálok hangosan gondolkodni. Ha a gyerek fel van mentve az értékelés alól, akkor nincs értelme évközi osztályzatoknak, hiszen csak a kedvét veszi el.
Aztán. Ha fel van mentve, akkor nyilván nem tud együtt haladni a kortársakkal. Ha nem tud együtt haladni, akkor más tantárgyi tartalomra van szüksége. A más tartalmat a jelen helyzet diktálja. Ergó: csak a saját szintjéről tud továbblépni (ici-pici lépésenként). A pedagógiai munkánk első alapköve, hogy ezt a szintet megtaláljuk. Ha ez nem sikerül, akkor mit is fejlesztünk?
Nem hiszem, hogy ezt olyan nehéz felfogni. Tanári szemmel pláne.
Egész munkánk sikerét és értelmét kérdőjelezzük meg, ha nem a gyerek a kiindulópont.
Beszélgettetek már a matektanárral ilyesmiről? Talán fel kéne világosítani, ha már eddig nem sikerült.
És az igazgató? Őt hátha más fából faragták. Bár nincsenek illúzióim.
Hát nem sokat segítettem.
Dóri

[Zsuzsi]

Arról nem is beszélve, hogy ha 5.-es, akkor minimum heti 3 óra fejlesztés jár neki!!!
Van egy kérdésem is Anikóhoz: az általad leírtakról hogyan vélekedik az iskola gyógypedagógusa? Merthogy ebben az esetben neki kellene a gyerek érdekeit képviselni, nem pedig neked aggódni azon, hogy mit lehet tenni!

[hogabi]

Idézet az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala oldaláról. Azt hiszem ezt nem kell magyarázni!!!

Aáry-Tamás Lajos
oktatási jogok biztosa

"A nevelési tanácsadó egy tanuló mentesítését ajánlotta szakvéleményében több tantárgy osztályozása alól. Az iskola igazgatója azonban a mentesítést nem adta meg, mert nem értett egyet a szakvéleményben foglaltakkal. Az oktatási jogok biztosa rövid úton tett szóbeli kezdeményezésében rámutatott, hogy azon esetekben, amikor a nevelési tanácsadó hatásköre megállapítható, az iskola igazgatója a szakvéleményben leírtakhoz kötve van, azt felül nem bírálhatja."

A sajátos nevelési igényű tanulók jogainak érvényesülése

"A szülők gyakran fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy a szaktanárok, illetőleg az intézményvezető felülbírálhatják-e a szakértői véleményben foglaltakat. A szülőket a kérdéssel összefüggésben az alábbiakról tájékoztatjuk. A közoktatási törvény rendelkezései szerint a diszlexiával, diszgráfiával, illetőleg diszkalkuliával küzdő tanuló sajátos nevelési igényű tanulónak minősül. A közoktatási törvény 30. §-a szerint a sajátos nevelési igényű tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Abban az esetben, ha a szakértői bizottság véleménye alapján a tanuló integráltan oktatható, a gyermek képességeinek megfelelő értékelést többféleképpen biztosítja a közoktatási törvény. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése a speciális nevelési igényű tanulók számára lehetőséget ad arra, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján az igazgató egyes tantárgyak, illetve tantárgyrészek tekintetében mentesítse az értékelés és a minősítés alól. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt, a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakértői bizottság véleménye nélkülözhetetlen, a felmentést ugyanis a szakvéleményben meghatározott tárgyakból, a szakvéleményben foglalt javaslatok mentén kell biztosítani. Abban az esetben tehát, ha a szakértői vélemény előírja, hogy a tanuló bizonyos tantárgyak értékelése alól felmentést élvez, az intézményvezető vagy a szaktanárok a mentesség megadása tekintetében nem rendelkeznek döntési jogosultsággal."

[Aniko35]

Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
Az igazgató sajnos csak annyit tett, hogy az félévi és évvégi értékelés alól felmentette. Viszont évközben folyamatosan kapja a jegyeket. Mikor kértük, hogy csak százalékot írjon a dolgozatára azt megtette. DE az ellenőrzőbe beírta a jegyet (általában 1-est). Kértük a heti 3 óra fejlesztést, de pénzhiányra hivatkozva elutasítottak. Kértünk másfajta házi feladatokat, olyanokat amiket egyedül is meg tud csinálni - nem ad a tanár. Fejlesztőpedagógussal sajnos nem beszélget a matektanár (fejl.ped. fiatal - matektanár idősebb, nehogy már megmondja, mit kell tenni). Már azon is gondolkodtunk, hogy másik iskolát keresünk neki, de már félünk, hátha csak rosszabbat teszünk vele (elég nehezen illeszkedik be). Azért is furi, hogy a suli ilyen makacs, mert Montessori iskolába jár Zuglóba....
Mindenesetre a férjemmel elhatároztuk, hogy 6. osztálytól lázadunk. Nem vagyunk hajlandóak megcsinálni a matek házit. Ha harc legyen harc.
Amúgy külön tanárhoz hordjuk, hogy valamit fejlődjön. Most tartunk a szorzótáblánál, de sajnos folyamatos ismétlést igényel, mert mintha kiesne a fejéből. Mi mindent megtesszünk, hogy segítsünk neki, de az iskola szerint mi problémás szülők vagyunk, akik folyton akadékoskodnak.

[Aniko35]

A matektanár jelmondatát elfelejtettem leírni: "az élet alól nincs felmentés".

Ezért nem foglalkozik a "problémánkkal". A gyógyped. nagyon kedves, de nem túl sokat tud tenni, mivel nem hajlandó együttműködni vele a matektanár.

[hogabi]

Kedves Anikó!
A diszkalkuliás gyerek nem fogja megtanulni a szorzótáblát, nem jegyez meg számokat, műveletsorokat stb. Azért diszkalkuliás. A gyereket nem korrepetálni kell, hanem megkeresni, hol akadt el és onnan tovább billenteni, ehhez szakember kell. Ugyanis lehet, hogy sokkal többet árt egy korrepetálás, mint hinné!
Én nem csinálnék leckét. Sőt. Fognám a gyereket és vinném, amint találtam egy iskolát, ahol befogadják, fejlesztik.
Nem csodálkoznék, ha már most utálna tanulni!
A matektanárnak meg söprűt sem adnék a kezébe az iskola területén. Remélem olvassa, bár az ilyen hozzáállással nem olvas szakmai oldalt úgyse.

[Aniko35]

Köszönöm válaszod.
A korrepetáláson 2-os tankönyvet veszünk elő azokból gyakorol. Most kezdi az órát is megtanulni, ugyanis azzal is hadilábon állt. Lehet igazad van, és vinnünk kéne a gyereket. De kérdés, hogy a nagy nehezen megszokott iskolát/tanárokat/oszt.társakat elveszítve nem zuhan-e mégjobban össze a gyerek. Egyenlőre még nem unja a + tanulást, mert igyekszünk játékosan tanulni vele (Varázsbetű játékaival pld).

[hogabi]

Az a törvény amit alább írtam, azt kell kihajtani az igazgatóból.
A nev.tan. vagy rehab. bizottság szakvéleménye alapján hozzon az igazgató egy határozatot, hogy a mentesíti a matematika tantárgy értékelése alól.
Ha az igazgató nem tudja megírni a határozatot, akkor szóljál, megírom neki, aztán viheted aláírásra. Jah, és kapja el a matek tanárt! legalább az igazgató álljon a sarkára, ha már abban a székben ül!
Amúgy nem ti vagytok az egyetlenek - bár gondolom ez nem vigasztal - itt Veszprém megyébe nem tudott érettségit tenni egy tanuló matekból, mert diszkalkuliás. Hiába van szakértői papírja az igazgató szerint a matekot meg kell tanulni.
Nem kommentálom!

[Zsuzsi]

Anikó!
Szülőként kikívánkozik belőlem néhány gondolat, remélem, nem tartod badarságnak és kioktatásnak, mert nem annak szánom. Két hatalmas lehetőség van a kezedben, az egyik, hogy a lányod még nem utálta meg a tanulást, a másik, hogy partner a továbblépésben. Nagyon figyelj arra, hogy ez így maradjon, ellenkező esetben összeroppanhat. Ezért otthon ne az iskola, a gyakorlás meg a matek legyen a fő téma, a fejlesztést is bízd szakemberre! A gyerek értékei legyenek a központban, mert biztos, van olyan adottsága és tehetsége, amiben már most túlszárnyalja akár a matektanárt is. Na, ezt fejlesszétek, ezért dicsérjétek, ezzel büszkélkedjetek! Matekból meg tanuljon meg annyit, amennyivel majd elboldogul az életben (pl. a számológép eszközszerű használatát).
A tanárok és szülők többsége sajnos abba a hibába esik, hogy azt hiszi, amiben ő jártas, az a többiek számára is evidencia. Én a magam példájából kiindulva merem ezt állítani. Magyartanárként nem tudtam elfogadni a diszlexiás-diszgráfiás fiam, állandóan "harcoltunk" a tanulás és gyakorlás miatt, és hosszú, túl hosszú idő telt el addig, amíg beláttam, hogy a gyerekem más téren behozhatatlan előnyben van hozzám képest.
Utálom a nyugat-majmolást, de az amerikai filmeknek van egy nagy tanítása a gyereknevelésben: ha ott egy gyerek elesik, a felnőtt felemeli, leporolja a ruháját, és megkérdi tőle, nem ütötte-e meg magát. Ha a magyar gyerek teszi ugyanezt, a felnőtt "leordítja", hogy milyen ügyetlen, kétballábas, semmirevaló. Hát ezen a téren, mi, felnőttek is fejlesztésre szorulunk.

[Aniko35]

Köszönöm, nem vettem badarságnak amiket írtál. Mi is próbálunk olyan területeket keresni amiben szép eredményei vannak (pl. angol, irodalom). Próbálom olyan irányba terelgetni, ami felnőtt korában hasznosítható lesz. Még nem fáradt bele a tanulásba, de félek, hogy mikor mondja: elegem van, nem tanulok többet. És megértem, mert nagyon sokat dolgozik, és lehet, a fele tudást nem kéne a fejébe töltenünk - nagy nehezen. Nekünk is nagyon nehéz volt elfogadni a tényt, hogy nem lesz matekprofesszor és állandó segítségre szorul majd ilyen téren. Szerencsére a kishuga mindenben segíti...
Most még azzal sem vagyunk tisztában, hogy mit kéne tudnia. Erre a kérdésre sehol sem kapok válasz. Sem a matektanártól (szerinte mindent), sem a fejl.pedagógustól. Majd erre is fény derül előbb vagy utóbb.