Diszkalkulia

[peva]

Szia Z. Andrea!

Azt gondolom, nem a Te feladatod a diszkalkuliás kislány terápiája, "csak" az órán és számonkérésnél fontos, hogy miként kezeled. A szakértői véleményében leírtak határozzák meg, mi a teendő tanórán, pl. többcsatornás tanulás-tanítás, a gyakorlat-központúság, stb. Számonkérésére vonatkozóan is kell lenni utalásnak. Nagy segítség számukra, ha az adott tananyagot olyan számkörben kéred számon tőle, melyben még könnyen boldogul. Tapasztalatom szerint az "igazi" diszkalkuliás gyermek középiskolában tud kibontakozni, ahol legálisan használhatja segédeszközeit. Volt több olyan tanítványom, aki ált suliban bukdácsolt, középiskolában 10. évf.-on felelt az év végi jelesért, vagy négyesért. Egy részük kimondottan ügyes az absztrakciókban, val.számításban, csak a számokkal nem tudnak bánni.
Némelyiküket szóban érdemes felelteni, lehetőleg először nem az osztály előtt, könnyebb megtapasztalni, hol tart, miben akadt el, vagy csak egy-egy - jelet néz =-nek.
Üdv: peva

[fanni]

Tök jó, hogy középiskolában is van segítsége a részképesség-zavaros gyerekeknek.
De kérdem én: van-e értelme... mert akkor annak a gyereknek mindig a különórán kellene lennie, és venni az anyagot a saját tempójában - de az elég lesz az érettségire?

lehet, hogy én tanultam már túl régen, és változott azóta a személet nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is?

amikor én végeztem (1995, tantóképző, némi extra differenciálással, aztán fejlesztős továbbképzés), nem találkoztam olyan logopédussal, aki elvállalt volna 11 év feletti gyereket, mondván, hogy semmi értelme, vagy csak nagyon kevés, iszonyú erőfeszítések árán - szóval nekem csak az az érzésem, hogy ez a fejlesztős állás a középiskolákban csak arra jó, hogy a tanulási problémás gyerekeket kiküldhessék az óráról (szülői tapasztalat)

De világosítsatok fel, ha nem így van!

[hogabi]

Kedves Fanni!

Nem tudom honnan veszed, hogy a középiskolás fejlesztés semmit nem ér? Nem tudom milyen lehet a logopédus munkája, ha 11 év felett nem foglalkozik gyerekkel, mert nincs értelme? Úgy gondolom jobb lenne ha a pályát elhagyná! Miért pont a logopédusnak kellene velük foglalkozni?
Nem tudom miből gondolod, hogy a gyerek az óráról ki van küldve? És még lenne pár kérdésem....

Akkor válaszok.
A tanulók benn ülnek az órán, akkor is ha fel vannak mentve. 6-7-8.órában jönnek fejlesztésre vagy még később. De ők ott vannak és nem lógnak. Dolgoznak rendesen és szépen fel lehet zárkóztatni őket. / nem "papiros" gyerekek maguktól is jönnek ha gondjuk van, ja és nem lógás céljából /
Csak egy kis ízelítő: egy tanuló jelentkezett nálam, hogy nem érti mit olvas. Kiderült, hogy nem tud olvasni. Vizsgálaton sose volt, mert az ált. isk. nem tartotta fontosnak. Így önszorgalomból jár, senki nem kötelezi. Az első osztályos olvasó könyvből olvastam vele hangosan szótagolva. Ez kb 3 éve volt és most ő a legjobb magyaros, és a helyesírása is közepes, jól fogalmaz.
Pedig nem vagyok logopédus /bocs Adrienn/csak egy egyszerű mezei gyógypedagógus.

Ezek a tanulók minden segítséget megkapnak ami szükséges ahhoz, hogy haladjanak. Órán engedélyezve van a laptopon való jegyzetelés. Házi feladat írásbelijét sz.gépen készítheti el. Használhat MP3 vagy MP4-et, hogy felvegye az órai anyagot.

Nem kell a gyereknek a saját tempójában tanulnia és lemaradnia a többiektől. A középiskolásokat meg kell tanítani tanulni, mert nem tudnak. Ha pedig valamilyen disszel küzd lehetőség van a felmentésre, tantárgy cseréjére.

A fentieket mi a középiskolában alkalmazzuk, szorosan együtt dolgozunk a szakos nevelőkkel, szinte napi szinten. Nincsen elsiklás egy tanuló felett sem, azonnal érkezik jelzés ha baj.
Úgy gondolom, hogy ez iskolája is válogatja. Ki hogyan áll hozzá és zsebeli be a normatívát, tartalom meg nincsen mögötte.

Előfordul, hogy most vita alakul ki, de vallom, hogy igenis lehet a középiskolákban eredményesen fejleszteni. 24 diákom van és mindennél jobban szeretnének fejlődni, mert megértik, hogy értük van az egész.
Még valami: leérettségiznek, nem is akárhogyan!!!

[fanni]

Köszönöm, ez nagyon pozitívan hangzik!
És örülök neki, ha tényleg így van. Egyrészt hogy szervezetileg megoldják, mert szerintem ahol nincs pénz, ott egyszerűen nem oldják meg, másrészt, hogy középiskolás diszesek is képesek fejlődni, ez reményt keltő.


Ellentmond mindannak a rengeteg negatívumnak, amit eddig hallottam.
De lehet, hogy csak rossz iskolákat fogtam ki (fogtak ki a szülők).
Olyan is előfordult (elit belvárosi általános iskola, 1996), hogy a fejlesztőst azért tartották, hogy legyen, aki fénymásoljon, meg a hiányzás miatt lemaradt gyerekekkel pótoljon, vagy aki nagyon zavarta az óra menetét, kiküldték hozzá...
A logopédusok, akiket ismertem, annyira be voltak táblázva a pösze nagycsoportosokkal, hogy nem maradt helyük a nagy diszesekre.


Tehát azt mondod, hogy ellentétben azzal, amit nekünk tanítottak, hogy az agy, mint az öreg fa, szinte hajlíthatatlanná válik (persze tudom, hogy nem, csak a hasonlat kedvéért), és már csak kínok és keservek árán lehet elérni eredményeket későn (9 éves kor után) diagnosztizált diszeseknél - ezek szerint ez nem áll?

Gyanítom, hogy az elmúlt években beállhatott valami pozitív tendencia ez ügyben, amiről lemaradtam.
Kíváncsi vagyok!

[Panni]

Ne a régi tapasztalatok szerint itélkezzünk már.
Annyi minden változot, törvények, emberek, lehetőségek, van amelyik negatív van amelyik pozitív oldalra.
A jelenben éljünk itt dolgozzunk, és amennyiben probléma van azt az adott lehetőséggel oldjuk meg.
Ne menjünk már vissza 1996-ba, hogy mi volt akkor. Egészen más arculata volt akkor egy belvárosi elit iskolának mint a mostani belvárosi elit iskoláknak, és ugyan úgy a peremkerületi iskoláknak is.

Panni

[hogabi]

Fanni, bizony lemaradtál.
1996-ban igazából még nem volt "divat" a fejlesztés. Akkor az un. részképesség-zavaros gyerekeket is a logopédusokra sózták. Azóta köztudott, hogy akkor foglalkozik logopédus a diszessel, ha beszédhiba is járul hozzá. /Adrienn ezt jobban tudja, talán jön és ír róla)
Mindenki képezhető valamilyen szinten, képezhetetlen ember nincsen!
Gondoljunk az agyvérzés vagy bénulás utáni állapotra.
45 éves agyvérzés és koponyaműtétes férfit tanítottam meg újra írni, olvasni.
Azt hiszem nem minden pénz kérdése, mert annyi kell, hogy legyen egy iskolában, hogy a tanulókkal szakember foglalkozzon. Változtatni kellene a szemléleten, mert a disz problémája már régen elérte a közép, sőt a főiskolákat is.
A diszes tanulók valóban nagy erőfeszítések árán tanulnak, mert küzdenek az olvasással és az írással. De végre vannak hanganyagok, nagyban segítik őket a tanulásban. És nemcsak ez, hanem a sokat szidott internet is!

[peva]

T. Fanni!

Nagyon sok diszkalkuliás gyermekkel foglalkoztam matematika tanárként is és fejlesztőként is. 1993-ban végeztem a JGYTf-en és nekem szerencsém volt, mert már "rengeteget" hallottunk erről pszicho és módszertan órán. Jelenleg pl csak középiskolás diszkalkuliásokkal foglalkozom, ők csak számolni nem tudnak, de gondolkodnak. Néhány van közöttük, akinek nyelvi zavarai miatt megy nehezen a matek. Van közöttük felmentett is, azóta minden más tárgyból jeles, sőt matekból is egyre jobb dolgozatokat ír, megszűnt a pszichés teher számukra. ÉS!!! érettségizni is szeretne belőle.
Természetesen én is találkoztam már olyannal, aki szerintem "képezhetetlen" matekból, de azt gondolom ez az én hibám is, de nem csak. Most derült ki, rosszul mérték fel korábban, feltételezhetően nemcsak diszkalkuliás, hanem általánosan gyenge képességű (specifikus zavar). csak 17 évesen ez gáz. És gimiben ül.!
De nem ez az általános. Többségük fejleszthető, csak meg kell találni a számukra megfelelő módszert és ez nem mindig sikerül elsőre.
További szép napokat!

[barakata]

Sziasztok!

A témához kapcsolódva: A MATEMATIKA TANULÁS ZAVARAI (DISZKALKULIA), 30 órás akkreditált tanfolyam indul Budapesten, Dékány Judit szervezésében. A tanfolyammal kapcsolatos összes információt a Logopédia Kiadó honlapján találhatjátok meg.

barakata

[Dóri]

A diszes terápiának a jótékony hatása a speciális iskola előkészítő tagozatán is megmutatkozik. Még az akaratgyenge, enyhén ért.fogy. diákokkal is lehet olyan érdekes, kreatív feladatokat csináltatni, ami nemcsak leköti, de egyenesen felvillanyozza őket. Szinte észre sem veszik, hogy tanulnak, gyakorolnak, ők csak az alkotás folyamatát látják.
És vannak eredmények. Nem is kevés. (Néha még érettségizni is tudnak).
Fejlesztőként (és logopédusként is) elmondhatom, hogy a rendszeres és kitartó munka értékes, eredményes és kihagyhatatlan. Mint a diák, mint a tanár részéről.
Dóri

[fanni]

Kedves hozzászólók!

Úgy tűnik, akkor tényleg le vagyok maradva.
1. Túl messze laktam a haladás központjától. 200 km (falu) akárki akármit mond hátrány ebből a szempontból...
2. Rég szálltam ki a rendszerből.

Örülök a pozitív változásoknak!
Mik a negatív változások?

Két könyv:
- a Diszkalkuliáról pedagógusoknak
és
- Dékány Judit vékony fehér könyve

után jelent-e meg valami, ami új eredményeket tartalmaz a diszkalkuliával kapcsolatban?

köszi!