Integráció a pedagógia tévedése?

[hogabi]

Jucó!
Senki nem vitatja, hogy vannak sikeres intézmények, ahol megvalósult az integráció.
De!- nézd meg ki mindenkit felsoroltál akik segítik a pedagógus munkáját, mennyi idő ráfordítással valósul meg /bár nem ez a lényeg/ hanem, hogy az iskola vezetése, a fenntartók, a kollégák akarnak és tesznek is érte.
Küszködünk, mert a vezetés nem törődik vele, /benn van gyerek-megoldottuk/ az fenntartó közli, erre nincsen pénz, a kollégák a segítséget kioktatásnak veszik, - sőt van akit meg sem lehet kérdezni, - mert Ő jobban tudja. Nincsen helyiség ahová szegényes eszközökkel - ha magad készítesz - leülj a gyerekkel nyugodtan. Nem a saját tanterve szerint tanul a gyerek és könyvei sincsenek, ami neki való és sorolhatnám.........
Az integrációt minden előkészítés nélkül a nyakunkba tették. A folyamatos bevezetés, felkészülés, felkészítés nem róna ekkora tehet ránk. Senki nem tud semmit, bizonytalan, kapkod, aminek az ára a nagy keveredés az elégedetlenség, melynek a szenvedő alanya gyerek.
Szóval itt a probléma! Ezért "sírjuk" vissza a szegregációt! Nem a kényelemért, hanem a gyerekért!!
Tanulókat kérdeztem meg, hogy érzik magukat az osztályban? Őszintén feletek - sokkal jobb volt míg külön voltunk!
Ez megint csak elgondolkodtató....
Kiskunfélegyházi konferencián egy kolléganő beszámolt arról, náluk hogyan működik az integráció. Leírod, nálatok milyen módon valósult meg. Nagyon jó az biztos, rengeteg munka fekszik benne, ebben is biztos vagyok. Csak az ilyen ritka. Nekünk marad a fent leírtak. Egyelőre sajnos mi vagyunk többségben.
De ha már itt tartunk! Az Egyesületünknek feladata lehetne, hogy ezeken a gondokon segítsünk. Legalábbis próbáljunk meg lépéseket tenni. Kidolgozni a mikéntjét!

[zsoltzsolt]

Sziasztok!

Sok bokros tennivalóm közepette csak két rövid hozzászólás..
egy: a téma címe is már hibás, mert ez nem a pedagógia tévedése, hanem elhibázott szakmapolitikai döntés, ami előkészítetlenül érintette mind a pedagógus társadalmat, mind az oktató)nevelő intézményeket, a pedagógusképző intézményeket, a szülőket és nem utolsó sorban a gyerekeket.
kettő:
olvasnivaló, egy rövid összefoglaló, csak az ismeretek frissítése céljkából
http://cid-6ad35dbaa55b1935.skydrive.li ... c3%a9s.pdf

[Zsuzsi]

Kedves Jucó!
Mindenekelőtt leszögezném, hogy a megállapításaim és javaslataim ebben az írásomban kizárólag az enyhén értelmi fogyatékosokra vonatkoznak!!!

Bocsáss meg, de úgy érzem, hogy kívülről rózsaszín szemüvegen át látod a helyzetet. Mert más tanácsadónak lenni, mint nap, mint nap ugyanazzal a problémával szembesülni. Én az iskolánkban szaktanár és gyógypedagógus is vagyok egyszerre, ezért NAPI kapcsolatban állok mindenkivel. Nálunk is működik az integráció, a kollégáim kérik és elfogadják a tanácsaimat, anyagaimat, emellett tartom a fejlesztő foglalkozásokat, DE!!! A rendszer így, ahogy van, nem hatékony. Állandóan a differenciálás üdvözítő hatásairól beszélnek, szintén a kívülállók, ám amikor egy órára bontod az egészet, kiderül, hogy 2-3 csoportnál többet nem lehet egyszerre működtetni, mert kicsúszik a kezedből az irányítás és főként az ellenőrzés. Ráadásul az új ismereteket feldolgozó órán nem lehet alkalmazni ezt a módszert csak a gyakorlásnál. Vagy az ért.fogy. 6.-os olvassa magában a János vitézt (mert számára ezt írja elő a tanmenete), amíg az osztály a Toldit tanulja?! Vagy csináljam fordítva?! Bárki bármit mond, nekem az a véleményem, hogy a „mindenkit a normál iskolába!”-elv a jó képességű tanulók rovására megy. Nagy iskolákban ez nem érződik, mert ott „tagozat” címszó alatt szétválogatják az osztályokba a kb. azonos képességű gyerekeket – ez nem a szegregálás burkolt formája?! A kis iskolákban viszont, mint a mienk, egyszerre kell boldogulni a zsenivel és a fogyatékossal. No, meg akik köztük vannak. Azért így már bizarrabb. Nem?!
Nem kívánom a vérét senkinek, de ha rajtam múlna, a fogyatékosokat visszahelyezném a kisegítőbe. Sőt: továbbmegyek: mindezt az esélyegyenlőség nevében tenném. Esélyt adnék nekik arra, hogy az őket megillető maximális tudáshoz juthassanak felkészült szakemberek segítségével, nem pedig megtűrt áldozatok lennének, akikben sok helyen csak egyetlen hasznot vélnek felfedezni: az emelt normatívát. Itt kérek elnézést azoktól az iskoláktól, akik hozzánk hasonlóan maximálisan megtesznek mindent a vállalt feladatok teljesítéséért, de kérem, mit gondoljak azokról, akik az alapító okiratban vállalják az integrációt, ám még egy csöpp helyiséget sem biztosítanak a nyugodt munkához?!
Tehát a visszahelyezésnél tartottam. Tenném ezt azért, mert a kisegítő iskolákban a gyógypedagógusok nem tűzoltást végeznek, mint az integrációban, hanem hatékony munkát. A gyerek könnyebben boldogul, jóval több ismeretet rögzít, és ugyanúgy továbbtanulhat, mint az általánosból. Akkor mi a gond?!
A többi, ezzel kapcsolatos gondolatom már a máj. 11-i hozzászólásomban leírtam.
Zsuzsi

[Jókai31]

Szervusztok!
Az integrációról mi a véleményem, azt most nem fejteném ki, de eszenbe jutottak olyan rádióadások, ahol a szülők kétségbeesetten panaszkodtak, hogy mennyire nem jó a gyermeküknek az integráció, mert nem azt kapják, ami őket a legjobban fejlesztené. A gyerek érdekeiből kell(ene) kiindulni.
A másik a külföldi példákat bemutató esetek, ahol a fogyatékkal élő gyermek külön szakpedagógust kap, aki őt hatékonyan tudja fejleszteni.
Nálunk szerintem a spórolás miatt vezették be ezt a fajta integrációt, de tudomásul kellene venni; pont a fogyatékkal élőkön nem szabad spórolni.
Ila.

[borijuco]

Kedves Gabi!
Ez valóban jó ötlet, nyitott vagyok a közös együttgondolkodásra az Egyesület feladatainak érdekében !
A kolléganő aki úgy gondolja külsősként és tanácsadóként nyilatkozom szeretném jelezni, hogy az intézményeimben aktívan részt veszek a fejlesztő óraadásban, kéttanáros modellben az alsósos pedagógusokkal tanítok, és a leírt eredmény ahogy a Gabi is mondta keserves de lelkes együtt dolgozás eredménye, mindenkinek javaslom, hogy próbálkozzon, a pedagógusokkal ha partnerként tudunk együtt dolgozni az biztos, hogy a gyerekek érdekeit szolgálja!
Jucó

[hogabi]

Kedves Jucó!

A "külsős" kolléganő nem téged bírál!
Olvasd csak végig újra, mit jelent a rózsaszín szemüveg, a tanácsadás, a nagyiskola előnye, a kisiskola hátránya....
Zsuzsinak viszont van egy jó ötlete, ezt is át kell beszélni.

[Zsuzsi]

Ez így van! Tényleg nem Jucót bírálom, nagyszerű, amit csinálnak, szívből örülök az eredményeiknek, és további sikereket kívánok! De azt írja/írod: "kéttanáros modellben az alsós pedagógusokkal tanítok", amikor köztudott, hogy a legtöbb iskolában még modell sincs, nemhogy kéttanáros! Hát ez a problémám!
7 évvel ezelőtt, amikor még nem volt gyp diplomám, hozzánk került egy értelmi fogyatékos, látássérült kisfiú. Utazótanárt kaptunk mellé, aki évente -írd és mondd - két alkalommal látogatott el hozzánk, de akkor sem volt ideje a gyerekkel foglalkozni, csak megnézte a munkáit, és megbeszélte a teendőket a tanítójával. Közben megszereztem a diplomám, és eljuttattuk a gyereket 4.-ig. Megtanult írni-olvasni, javult a mozgáskoordinációja, az osztálytársai elfogadták, a szülővel is jó kapcsolatunk volt, de a gyereknek osztály- és iskolai szinten nem volt igazi sikerélménye soha. A szülők ezért úgy döntöttek, 5.-től kisegítőbe járatják. Kollégiumba került, kivirult, szavaló- és mesemondóversenyeket nyer, az iskola büszkesége. A csendes, visszahúzódó, félénk kisfiúból "igazi", nyitott, a sorsával elégedett, boldog kamasz lett. És ezt a mostani iskolájának köszönheti.
Akkor mi éri meg?!

[Dóri]

Részigazságok. Ezt látom a hozzászólásokban.
Ezt eredményezi az előkészítetlen törvény és a kötelezővé tett vállalás.
Az Európai Unió kötelezettséget vállalt, de anyagi, szakmai és erkölcsi alapok nélkül nem megy a megvalósítás.
Ahol működik az integráció, kivétel nélkül mind gazdag országok. Vagy hazudnak.

Ki issza meg a levét (nálunk)? A gyerek, aki védtelen és fogyatékos.
Én a jövőben reménykedem. Hátha….
Lehet, hogy még mindig optimista vagyok?
De enélkül nem megy.
Dóri

[hogabi]

.........12 éves lányom számára. 1 éve felmentették matek értékelés alól, de az iskola nem igazán fogadja el a Bizottsági szakvéleményt. Most 5. osztályos, de sajnos 2.-os szinten van. Az iskola mégis:
- 5.-es tananyagot tanultat vele
- 5.-es tananyagból irat dolgozatot, amit le is osztályoznak (többnyire 1-est kap)
- 5.-es leckét csináltatnak vele (ezt viszont mi szülők csináljuk meg).

Amit elértünk nagy harcok árán az az, hogy legalább a bizonyítványába nem kerül jegy. Persze a matektanár ellenzi a felmentést, mondván ilyen probléma nincs....

Az egyik anyuka írta itt a fórumon, idézet a hozzászólásából. Amiért bemásoltam ide: beszélünk az integrációról, szidjuk, megoldhatjuk, elkenhetjük stb....
De a fenti részlet szép példája annak, hogy milyen a hozzáállása némely pedagógusnak, pedig nem is fogyatékos gyerekről van szó. Mit kezdene egy 50-es IQ-s gyerekkel?
A többi részletre ha valaki kíváncsi a "diszkalkulia" topikban találja a vendégeknél.

[borijuco]

Kedves Kollégák!
Egyre inkább azt érzem ugyanarról beszélünk, csak mindenki a maga szempontjából közelít. Szerintem a mi legnagyobb feladatunk, hogy a nehézségekkel küzdő gyerekeket felkarolva a pedagógusokkal együttműködve segítsük az iskolai előmenetelüket. A mi szakmánk a rehabilitáció, de ez nem működhet elszigetelten, szükség van arra, hogy megértessük és elfogadtassuk a pedagógusokkal, hogy neki hogyan kell egy egy gyermekkel bánnia. DE!!! Az is feladatunk, hogy ahol azt látjuk, hogy a pedagógusok elfordulnak, okoskodnak és a gyerek csak szenved, akkor a megfelelő módon jelezzük és segítsünk a megfelelő ellátó intézménybe kerülést. Akár úgy is, hogy a szülővel beszélünk, javaslatot teszünk. Az azonban nagy probléma, hogy ha a gyerek problémái enyhébbek, nem fogyatékos, akkor nagyon nehéz a szülő számára is megfelelő intézményt találni ( utazás, költségek, stb.). Ez egyre nagyobb dilemma, én már olyannal is találkoztam, aki inkább eltitkolta a szakvéleményt, csak a közeli iskolába bukdácsolhasson a gyerek, ne kelljen messzebbre hordani. Sajnos ez nagyon nehéz és éles helyzet, de nekünk szakembereknek most kell felkarolni ezeket a gyerekeket!
Jucó