Az én volt tanítványom, aki most oda jár, olyan volt itthon, mint az állatorvosi ló: gyakorlatilag mindent diagnosztizáltak nála, ami sni
Diszes, az írása olvashatatlan, bár a kedvemért időnként gyönyörű betűket kanyarított 1-2 mondat erejéig. A helyesírása értékelhetetlen volt, a számítógépét órán is internetezésre használta, és ha valami nem tetszett neki, azt nyomatékosan és félreérthetetlenül közölte a környezetével...Viszont rendkívüli módon vágyott az elismerésre és arra, hogy ő legyen a figyelem középpontjában. Én ezt annak idején úgy kamatoztattam, hogy minden iskolai műsorban szerepeltettem, a tanításon kívüli programokon pedig ő volt a fényképészünk és videósunk. Így elméletileg felnőtt feladatot látott el 7.-8.-osként, fontosnak érezte magát, nem zavarta, sőt segítette a társait, még a legkisebbeket is.
A Zöld Kakasban most lehetősége van színjátszókörben dolgozni, és az itt elért sikerei ösztönzik a tanulásban. És ez a legfontosabb: nem a deficitet keresni egy gyerekben, hanem azt, ami kiemeli a többi közül, és ha ezt a képességét engedjük szárnyalni, már a saját, belső ösztönzésére fogja megcsinálni azokat a dolgokat is, amiket mi és a társadalom elvárunk tőle.
Én megnéztem az iskola honlapját is, és ha jól értelmeztem, a gimnáziumuk is sni tanulókra van berendezkedve.