Pozitív énkép

[hogabi]

Tudod Dóri, több ilyen pedagógus kellene! Mert nálam is öröm, ha a gyerek örül, bármennyire is fáradt vagyok. Új erőt merítek belőle.
És igenis vannak örömök, aki nem veszi észre, ott már régen baj van!
Hogabi

[csojanosne]

Dórival nagyon egyetértek abban, hogy az SNI-s gyerekeknek sokkal több motivációra és mindig megújuló feladatokra van ahhoz szükségük, hogy boldogulni lehessen velük. Magam is hasonló képpen építem fel a fejlesztő foglalkozásokat. A gyerekek végig "játszák" a 45 percet, miközben jól megdolgoztatom őket, legyen az magyar, matek, de akár történelem, biológia vagy földrajz is. Nálam ritka a papír-ceruza feladat, hiszen azt épp eleget csinálnak a tanítási órákon. Jobban szeretem őket cselekedtetni: kirakóznak, összefüggéseket keresnek, következtetnek, analizálnak,logikusan gondolkodtatva vannak, tehát ugyanúgy mindenre kiterjed az óra, de ezek mellett fő hangsúly a fejlesztésen van, ami viszont minden területre ki kell, hogy terjedjen. Hozzám nagyon szeretnek jönni a gyerekek, szinte közelharc folyik azért, hogy kit vigyek magammal. Még néha olyanok is vannak, akik "kiváltságosak" lehetnek, és bár nincs szükségük fejlesztésre, de elviszem őket egy kicsit a többiekkel együtt "játszani". Nekem ez az integrálásban is sokat segített, hogy az ép gyerekek is megtapasztalhatták, milyen foglalkozásokon vesznek részt SNI-s társaik és ők sem akartak kimaradni a jóból. Sőt, visszájára is fordult egy párszor a dolog. Eleinte volt rá példa, hogy a hozzám járó gyerekeket kicsúfolták, mikor jöttek be hozzám a kis kuckómba. Én éppen meghallottam a megjegyzést és a nagyszájú fiút behívtam egy fordulóra. Kicsit szégyelte magát, de nem mert nemet mondani. Az egésznek az lett a vége, hogy azóta állandóan ott lóg a nyakamon, hogy mikor jöhetne még, mert ez "tök jó"! Mondani szoktam neki, hogy a csúfolódókat figyelje és tájékoztassa arról őket, hogy fejlesztésre járni nem szégyen, hanem kiváltság. A segítőm lett, és meg kell, hogy mondjam, elég jól csinálja a dolgát, mert egyre több a kíváncsiskodó érdeklődő. Hát ennyit a motiváció erejéről.

[hogabi]

Őszintén mondom, olyan jó olvasni, hogy ilyenek is vannak!
A héten jártam hasonlóan a gimibe. Hiányzott a gyerek akinek jönnie kellett volna. Helyette kaptam 3 eszméletlen nagyszájú srácot. Gondolták, megszivatnak kicsit. Mindenféle marhaságot találtak ki. Na, az óra végén alig tudtam kisöpörni őket.

[Dóri]

Egyébként még a nagyszájú kölyköknek is hiányzik az odafigyelés, a szeretet, még akkor is ha nem látszik rajtuk.
Ha az ember mosollyal, kedvességgel indít (nem gügyögéssel és megjátszott érdeklődéssel), akkor ők is másképp reagálnak. A gyerek rögtön leveszi, hogy mi az ábra, meddig mehet el (legtöbb esetben).
Tudom, a mi munkánk olyan, mint csepp a tengerben. De ha a csepp nincs, az hiányzik.

[ancsix]

Nagyon régen jártam erre, talán 2-3 hónapja is van (lehet, hogy nincs annyi, de sok idő). Szeretnék köszönetet mondani mindannyiótoknak azért, hogy ilyen lett ez a lap, egy szakami műhely, egy mentsvár, egy tudásbázis. Nagyon hálás vagyok. Azért ebbe a topicba írtam, mert szeptembertől új osztállyal indulok, újabb négy év áll előttem, és megint tele vagyok tervekkel. De ezt a négy évet veletek szeretném eltölteni, ha szabad

[agnetta]

Csatlakozom az előttem szólóhoz! Szeretnék én is köszönetet mondani így tanév végén, mert nagyon sok segítséget kaptam tőletek, megerősítést a munkámhoz, sok információt, és a gondjaimat is megoszthattam veletek, hiszen hasonló gondolatok, problémák foglalkoztattak mindannyiunkat. JÓ PIHENÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK A NYÁRRA, feltöltődést a következő tanévre!

[laca]

Én is hasonlóképpen. Mármint ami a nyarat illeti.
Kell a kikapcsolódás, a pihenés mindenkinek, aki tanári munkakört tölt be.
Nemcsak a nyári szabit kellene irigyelni, hanem az egész tanév munkáját elismerni.
(Az irigyeket szivesen beültetném a mi nyolcadik osztályunkba. Kiváncsi lennék, hogy birják-e legalább egy hétig. Lehet, hogy már a második napon megszöknének.)
Köszönet a honlap szerkesztőinek, cikk-iróinak, a fórum-tagoknak, és mindenkinek, aki hozzájárult a szinvonalas megjelenéshez.Lacibá

[Fodor Zoltán]

Kicsit a topic címétől kezdünk elmenni, de azt hiszem minden cikk író és beküldő vagy aki bármi módon közreműködött az elmúlt időszakban a honlap és a fórum működtetésében, annak a nevében köszönöm.

A témánál maradva.
Igazán én sem láttam át a pedagógusok munkáinak azt a részét sokáig, ami pl. nem az osztályteremben történt, amíg nem kerültem pedagógus családba. Olyan szerencsém volt, hogy egy pedagógusdinasztia családba sikerült bekerülnöm, ahol nemzedékekre lehet visszavezetni a pedagógusi pályafutást.
Na, igazán itt értettem meg, hogy a pedagógus munkaideje azzal nem jár le, ha kilép az osztályteremből. Sőt, még el sem kezdődött a tanítás, de már előző nap este vagy hétvégén fel kell készülni a következő napra, hétre.
Itt jön még az is, amire igazán nem lehet előre készülni, hogy az osztály összetétele alapján, mi történik az adott órán.
A család összetételében középiskolai, főiskolai és egyetemi tanárok találhatok. Külső szemmel nagyon érdekes a három pedagógus felkészülése, hozzáállása a következő naphoz. Amíg az egyetemei tanár a további kutatással, saját fejlesztésével, esetleg diák felkészítésével van elfoglalva, addig a középiskolai tanár hozzá képest kénytelen csip-csup ügyekkel is foglalkozni és már sem ideje, sem energiája nem marad saját fejlesztésére, kutatások elvégzésére és néha már a saját családjára sem.
Összességében azt hiszem nem szabad irigyelni a tanároktól, ill. a pedagógus társadalomtól ezt az időszakot, ami most következik.
Én minden pedagógusnak kellemes nyaralást, kikapcsolódást, egy kis felejtést az elmúlt időszakról és nagyon lassú év közeledtét kívánok!

[Anyóca]

Nagyon örülök, hogy ilyen sokan tartjuk fontosnak a gyerekek pozitív énképének alakítását. 30 éve vagyok a pedagógusi pályán, mindig a siker kulcsának tekintettem a pedagógus személyiségét, a gyerekekhez való viszonyát.
Sok lelkiismeretes kollégával találkoztam, de ellenkező példákkal is. Akik problémás gyerekekkel foglalkoznak, tudják, mennyire fontos az érzelmi kötődés, a bizalom, hisz meghatározza a munkához, a tanuláshoz való viszonyt. Gyakran elég egy kedves mosoly, egy simogató kéz/ a kisebbeknél/ hogy feloldjuk a görcsöt, ami a teljesítményben akadályozza a gyerekeket. Sok a szorongó, félénk, bizonytalan diák, aki ha elmarad a pozitív megerősítés, egyre jobban bezárul, teljesítménye elmarad tényleges képességeitől. Nagyon lényegesnek tartom a szünetekben, szabadidőben lehetséges beszélgetéseket, mert a nagyobbak is igénylik, hogy valakinek beszéljenek problémáikról, nehézségeikről. Ha kialakul egy kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat, szívesebben végzik SNI-s tanulóink a feladatokat. Természetesen nagyon sok felkészülést, önképzést igényel a fejlesztő tevékenység, és ezt csak azok tudják, akik ezzel foglalkoznak. Üdv mindenkinek, Anyóca

[Dóri]

Nagyon örültem a hozzászólásodnak.
Én sokat beszélgetek a gyerekeimmel, általában a fejlesztő órák elején ezzel indítok. Ez nekem nagyon jól bevált. A beszélgetés, akármilyen rövid, mindig pozitív kicsengésű. Így megvan az órához az alaphangulat is.

Egyébként a multkori javaslatod beírtam a tankönyvajánlásba. Had lássák azok is akik nem fórumoznak. Dóri