magatartászavar?

Látogatóink kérdéseinek létrehozott fórum.
Avatar
csimbi

magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: csimbi » 2010.02.16. 10:28

Sziasztok. Egyik barátnőm kisfia 9 éves, és jó tanuló az iskolában. De! a tanárok mindig panaszkodják, hogy éppen mit hogyan rosszalkodott. Ők súlyosnak látták a viselkedését, és elküldték nev.tanácsadóba.Ott azt mondták, hogy figyelemzavar-magatartászavara van.Pszichiátriai kezelést igényel.El vagyunk képedve, mert otthon, és a barátokkal a gyerek teljesen"normális". Mi lehet akkor a gond. A barátnőm szégyenli magát a gyereke miatt, mert az osztályban különültetik, egyedül.Mert zavarja a többit gyereket. Ha véletlenül ültetnek mellé gyereket, az anyukája már rohan a tanárhoz, hogy ne-ne-ne!!Csak az mellé a gyerek mellé ne!!A tanár azt mondja, hogy forgolódik, dünnyög. Mi lehet a megoldás? Tényleg kéne a kezelés? Miért viselkedhet egy gyerek a baráti, rokoni-körben teljesen máshogy, mint az iskolában? Megbélyegezhetik, őt is, és a szülőt is nem? Az iskola egy fontos állomása az életünknek, és éppen ott (is) kéne beilleszkedni, és a "normákat" követni. Nem?
Kérlek titeket válaszoljatok.
Ildiko

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 696
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2010.02.16. 15:57

Szerintem nézze meg a pszichiáter, és ő majd eldönti, hogy kell-e valamilyen kezelés.
És nem szégyellni, hanem elfogadni kell.
Az is lehet, hogy nincs különösebb gond, csak a tanár nem toleráns és elfogadó, ami az egész osztályt befolyásolja. Ilyenkor az iskolaváltás gondolata is megfontolandó.
Dóri

Avatar
csimbi

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: csimbi » 2010.02.16. 19:54

Szia Dóri. Látta pszichiáter, ő mondta, hogy kell kezelés a pszichiátriai gondozóba.És majd meglátják. Tényleg ilyen súlyos a baj? Már előttem is szégyenli magát, és kerül másokat is a barátnőm.Fél hogy"pszichopatának" nézik a gyerekét. A tanárok kibeszélhetik ezt a dolgot más szülőnek?(vannak szülők, akik a tanárnő barátnői...)Egy iskolába járnak a gyerekeink.

Avatar
monilancz

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: monilancz » 2010.02.16. 21:54

Kedves Csimbi!
A barátnodnek semmi szégyenkeznivalója nincs, még akkor sem, ha valóban magatartászavaros a gyereke. DE! Miért baj, ha a pedagógus erre felhívja a figyelmet? A fiú még kicsi, fejleszteni, alakítani lehet, és kell is. Én kisgyerekeket tanítok, /1. 2.osztály/, és hidd el, a 18-20 gyerek kozul kirí a "problémás", segítségre szoruló gyerek. Ilyenkor eldonthetem, hogy szólok az észrevételeimrol a szulonek, vagy nem. Melyik jobb a gyereknek? Talán ha idoben szólok. Még mindig ott a szulo reakciója, aki vagy elismeri és kéz a kézben fejleszthetjuk a gyereket, vagy /az esetek nagy százaléka ez/- a szulo nem hajlandó tudomást venni a tanító észrevételeirol, és a szegény gyerek hurcolja magával a problémáját. Amikor a szulonak már leesik a tantusz, hogy lehet, hogy igaza volt annak az alsós tanítónak, a gyerek már kozépiskolás lenne, ha minduntalan nem tanácsolnák el ezzel vagy azzal az uruggyel, - foleg ha magatartásproblémáról van szó. Ez ugynis egyre nagyobb és súlyosabb. Ne az iskolában és a pedagógusban keresd a hibát. Barátnod megpróbálhat a pedagógussal kozosen tenni valamit a gyerekéért. ;)

peva
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.02.15. 18:51

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: peva » 2010.02.22. 20:26

Ismerek olyan gyereket, aki azért rossz az iskolában, mert ezzel tudja anyukát "büntetni" valamiért. Addig, amíg anyuka szégyelli és nem pedig kezelteti a gyermeket, addig nem fog semmi változni. Tudom, hogy ezek kemény szavak, de a pszichiáter szótól nem megijedni kell, ő csak segíteni szeretne. A diagnosztizált figyelemzavaros, magatartászavaros gyermekeknek többféle terápia kellhet. Javaslom, hogy mielőbb kezdjen mozgásterápiára is járni. Bár elég furcsa, hogy hirtelen iskolás korában lett problémás. Addig?

Avatar
csimbi

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: csimbi » 2010.02.23. 15:08

Kösz peva a tanácsot. Nem most lett "hirtelen" problémás. Két évesen a bölcsődében már gond volt vele. A gondozónő rángatta, kiabált vele, utálta. Aztán következett az ovi, ami kicsit jobb volt, de ott sem voltak oda érte.Soha nem engedték verset mondani az ünnepélyeken, mert ő volt a "nemszeretjük"-gyerek.Hogy miért? mert hamarabb megsértődött, és problémázott dolgokon, mint a többi gyerek. Mellesleg megjegyzem, hogy olyan óvónénije volt, aki kérte az óvodavezetőtől, hogy roma, vagy problémás gyereket ne rakjon a csoportjába.Most, még jobb, mert a tanárok csak néha panaszkodnak, nem is ők küldték el vizsgálatra.Még csak nem is tanácsolták. Az anyukája gondos, és jót akar a gyereknek.DE!! Ez a gyerek rossz nevelőket fogott ki, és mostanában kezd egy kicsit oldódni. Az sajnos igaz, hogy az anyuka is stresszes volt állandóan, mert csak azt hallotta, hogy ez a gyerek így rossz, meg úgy rossz.És ő is meg volt bélyegezve emiatt. De persze az emberek mindig 100%-ban a szülőt okolják, a nevelőket senki. Itt a fórumban is. Pedig itt, ebben az esetben ők is hibásak valamennyire.Testvérem 2 éves gyermeke olyan gondozónőket kapott, akik a legproblémásabb gyereket sem szidják meg, nem problémáznak mindenen, és nem alázzák le a szülőt. Imádni való gondozónők!! Tudom, mert gyakran megyek én a kisfiúért.(sok a csoportban a hisztis, verekedős gyerek). A lényeg az az, hogy a diagnózis óta, a barátnőm még többször simogatja,öleli a gyerekét, és nem emlegeti a gyerek hibáit, mint eddig.Ha valami nem sikerült, megbeszélik.De nem szidja meg. A gyerek kezd változni. Kedvesebb, és panasz sincs azóta a suliban (annyi). Remélem, nem kiabáljuk el, drukkolok nekik.

Avatar
csimbi

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: csimbi » 2010.02.23. 15:13

jaj, megint én vagyok. az első írásomban, kérdésemben azt írtam, hogy a tanárok küldték el vizsgálatra. Aztán kiderült hogy nem ők, csak anyuka aggódott, és ő vitte el a gyereket magától.

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 696
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2010.02.23. 15:51

Nagyon sok múlik a gondozónőn, daduson, nevelőn, szóval sokmindenkin. Nem a szülő az egyetlen, aki elronthatja a gyereket.
Az elrontott dolgokat nagyon nehéz helyrehozni. De nem lehetetlen.!!!!!
Sőt!! Meg kell próbálni!(100 felkiáltójel) :!:
Tudnék példákat mondani (ha kell, leírom).
Szóval a problémás gyerek is ember, és valahol meg lehet szelidíteni.
Sok a munka, de az eredmény sem kevés.
(És valahol minket ez éltet.)
Dóri

peva
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.02.15. 18:51

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: peva » 2010.02.23. 19:30

Kedves Csimbi, azaz Ildikó!
Örülök, hogy egyetértünk. Anyuka változtatott, így a gyermeke is változik. Mindenféleképp kell a terápia, bármi/bárki áll a háttérben. Sajnos vannak gyerekek, szülők, akik szerencsétlenül kifognak "rossz" nevelőket, pedagógusokat a bölcsiben, az óviban, majd az iskolában is. (Bár ezt már soknak tartom.) Az okok kiderítése és a tünetek enyhítése szakember feladata. Ha ennél a kisfiúnál tényleg van figyelemzavar is, akkor elképzelhető, hogy pl. rászólnak 5-6x szépen, majd egyre erőteljesebben és a végén a kiabálást már meghallja. Nem tudni, mi történhet az órán, szünetekben. Sajnos, nagyon sokszor ezt el lehetne kerülnie a tanítónak/óvónőnek, de őket átlagos gyerekekre képezték ki. Kevés a magatartásproblémás gyermekre képzett és toleráns pedagógus. És általában egy osztályban van 2-3 figyelemzavaros, 4-5 sni-s, 6-8 btmn-es és még HHH-s is. Kár, hogy a tanárok is csak 7, max 8 dologra tudnak figyelni!!! Családi körben kevésbé feltűnő a figyelemzavar, mert kevesebb személyhez kell alkalmazkodni, mint iskolai közösségben.
Továbbra is azt javaslom, hogy inkább legyen többféle vizsgálata a gyermeknek, akár pedagógiai is, mert megelőzhetőek a másodlagos tünetként jelentkező tanulási problémák. És mozgásterápia!!!!!!!!!!!, mert ha idegrendszeri éretlenség áll a háttérben (és nem csak a h... pedagógus), akkor még most lehet segíteni, később már csak sokkal több energia-befektetéssel.
Sok erőt és kitartást a szülőnek: Peva

Avatar
csimbi

Re: magatartászavar?

Hozzászólás Szerző: csimbi » 2010.02.24. 09:50

Köszönöm a válaszokat, tanácsokat mindenkinek!! Mindenképpen írok hogy hogyan alakult a helyzet a gyerkőccel. Sziasztok.
Ildiko

Válasz küldése