Oldal: 2 / 3

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.22. 21:06
Szerző: Fodor Zoltán
Gondolom, itt többen tudjátok, hogy én feleségem révén pedagógus családba csöppentem bele. Előtte ugyan úgy szidtam a tanítókat és a a tanárokat, mint a többiek. Aztán jött egy változás és megláttam az érem másik oldalát is, ami nem is olyan nagyon jó. Ki gondolta volna, hogy a tanár nem csinál egész vasárnap délután és este mást, mint dolgozatokat javít. Hétköznap délután készül másnapra, szedi össze az anyagot, korrepetál, javít, stb. Sőt, továbbképzésekre jár (ha erre van igénye). Van-e igénye? Muszáj!
Iskolai képzés. Erről mit is mondhatnék, mindenki látta, olvasta, hogy az idén milyen pontszámokkal lehetett bekerülni a különböző főiskolákra, egyetemekre.
Nevetségesnek tartom azt, hogy szinte 3-4 átlaggal egyetemre jelentkezzen és fel is vegyék. Hozzánk a tanító és a tanár felkészültsége csapódik vissza. Néha, a lányom háta mögött mosolygok a tanító nyelvtan javításain, de ez mellékes. Tanítási módszerein, felkészültségéről már nem is beszélek.
Nos, ebből azt szerettem volna kihozni, hogy mit várhatunk az olyanoktól, akiknek a saját szakmajában is gondjaik vannak? Megoldóképességük nem terjed tovább. Ez nem feltétlenül a hanyagságán múlik, hanem lehet az iskolai képzésen is, hiszen nem készítették fel őket ilyen helyzetekre. Miért nem? Mert már az oktatás nem arra megy rá, hogy megtanítja, hanem csak a számon kérje. Sajnos, a főiskolai, egyetemi tanárok is gyors óraleadások hívei. Ki tanítja meg akkor a padban ülőket?
Ki tanítja meg az olyan helyzetekre, mint amit itt is lehet olvasni? Ki magyarázza el neki a teendőket? Természetesen az már más kérdés, hogy egyre több intézménybe kell fejlesztőpedagógust és gyógypedagógust alkalmazni egyre nagyobb számba, de erről nem a pedagógusok tehetnek.
Nézhetjük a tanár szemszögéből is. Neki nincs ideje egy diákkal perceken keresztül foglalkozni, hiszen addig a többi gyerek lebontja az osztálytermet, mert olyan jó a magatartásuk. Haladnia kell, mert tanmenet köti, le kell adni az anyagot és még számon is kell kérnie. Már nem fér neki bele, hogy egy vagy több gyerekkel időzzön. (ha egyáltalán akar időzni)

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.22. 21:20
Szerző: Dóri
Nem alapítunk egy új sulit? Szuperjól meg tudnánk csinálni.
Csupa elégedett gyerkőc kerülne ki a kezünk alol. Na?????????? :lol:

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.23. 07:45
Szerző: bégé
Köszönöm Dóri az utolsó 3 mondatodat, mert jó kedvet adott pont azon időszakom idején, amikor kisiskolámban az utolsó hónapokat töltjük együtt a kollégákkal és gyerekekkel!!! Legalább a gyerekek útja megoldott, mi csak várjuk a végső döntést, hogy ki merre (tudjátok- integráció). :cry:

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.23. 08:55
Szerző: hogabi
Dóri! - jó ötlet! Csináljunk iskolát...
Komolyra fordítva. Nálunk az integráció úgy ahogy van, megbukott. Az a gyerek aki eddig tudott valamit, már azt a kicsit sem tudja. Zseni utolsó soraiban van leírva az ok, de lehet még sorolni... A tanulók tankönyveit kicserélték "normálra". Szerencsétlen gyerek félévkor kémiából bukott. Alig evickél töriből, mert nem érti. Hogyan értené? Nem tudja az eseményeket és a nagy adathalmazt elhelyezni időben.
Fáj a szívem ezekért a gyerekekért, valamikor szegregáltan, összevontan hozzám jártak, tudom, hogy mire képesek.
Kollégák beszélgetnek, - "képzeld nem tudom megtanítani a könyvet!" :x Ehhez már nincsen mit hozzátennem :o

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.23. 11:07
Szerző: Fodor Zoltán
Ez már nem az integrációról és tegyünk többet a gyerekekről szól. Itt már más szelek fújnak. Mindenki tudja, aki az oktatásban dolgozik nap, mint nap, hogy halott ügy ez az egész pont azért, amit hogabi is írt.
Saját tapasztalatom is az, hogy egyszerűen ezekkel a szegény gyerekekkel van kiszúrva. Az egyikkel azért mert harmat gyenge lesz a másik iskolában és nem tudja tartani a lépést, a másikkal meg azért mert ő nagyobb ütemmel tudna tanulni, de nem tud ez miatt.
Tényleg, eddig több éven keresztül olyan szépen működött az, ha valaki nagyon gyenge volt, akkor kerestek neki megfelelő iskolát. Most miért nem jó ez?
Hasonló a helyzet a :? nem is tudom hogyan írjam le. Szóval, ezeket a gyerekeket be teszik a mi kis városunkba másik iskolába, mert a nálunk okosabbak azt mondják, ott jobb helyük lesz. Mindenki tudja, hogy ez hülyeség, mert éppen most vannak jó helyen, ahol megkapják a speciális oktatást, speciális eszközökkel. A többi iskola éveken keresztül nem lesz erre felkészülve, sőt, mivel a gyerekek harmat gyengék a bukások száma rohamosan megnő. Kell ez nekünk?
Ez valami olyan, mintha magunk alatt vágnánk a fát. Igaz, még nem dőlt ki, de még pár csapás vissza van, aztán majd meglátjuk. Ha nem jól dőlt ki, akkor maximum pár forgácsot visszaragasztunk. Ugye, milyen egyszerű!

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.24. 21:44
Szerző: Tanárnő
Figyelem a vitát, és sok igazságot olvasok. Sajnos, való igaz, hogy kevés a toleráns pedagógus, de nincsenek is felkészítve a problémás esetekre. De az is igaz, hogy szinte hajszolják a tanulókat, november végére már minden betűt tudniuk kell, a lassabban haladó gyerekek szorongóak, visszahúzódóak lesznek, és bátortalanok. Tudjátok, valahol a sok tananyagban, felmérésekben, a felzárkóztató programokban elvesznek a gyerekek, és a mosolygó, vidám és szertetet sugárzó kollégák is. Egyébként egy iskolában hiába van gyógy/fejlesztő pedagógus, attól a tanítók, tanárok szemlélete nem biztos, hogy megváltozik. Jómagam több tíz éve folytatom a magam kis harcát a gyerekek érdekében, de a mindenkori iskolavezetés elkötelezettségén múlik, hogy hogyan állnak hozzá a kollégák a közös munkához, a gyerekek fejlesztéséhez, megsegítéséhez. Üdv mindenkinek, és higgyétek el, a gyerekek szeretete mindíg megéri a legkisebb lépéseket is ezen a területen. Anyóca

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.25. 09:24
Szerző: Fodor Zoltán
Én a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy a tanító alkalmatlan tanításra. Sőt, az iskola közelébe sem szabadna engedni. Egyszerűen alkalmatlan a tanításra, az anyagot nem tudja leadni, nem tudja számon kérni. Társa, a napközis, szintén. Szóval, jól megvagyunk. Miért nem lehet tenni ez ellen? Hát, szóval, izé nagy érdekek csapnak össze, amelyhez igen picurkák vagyunk.
Mit csinálunk mi, ill. a többi szülő? Este nincs pihenés, hanem tanulás van, számonkérés, magyarázás és számoljuk a napokat a naptárban, hogy még mennyi napot kell a gyereknek ehhez a kettő tanítóhoz járnia. Szerencsére mi már látjuk az alagút végét, de mi lesz majd az újakkal?
Nem fiatal tanítókról beszélek, akik most kezdték a szakmát, hanem már régi motorosokról, akik eddig is így evickéltek át éveket.
Leépítés? Ugyan már! A négy láb az iskola udvarába van betonozva, ezért sajnos nem ők lesznek az elsők akik távoznak (kár).
Itt aztán jöhet az odaadás, a gyerekszeretet, munkavégzés minősége, fejlődni akarás. Ezek talán egy szakmai pályázatban jól mutatnak, de a valós élet teljesen mást mutat.
És ez csak velünk történhet meg? Dehogy! Jól nézzen mindenki csak körül. Amíg az odaadó pedagógus látástól-vakulásig dolgozik, addig mások a saját érdekeiket építgetik.
Mosolygó, kedves arcú tanárt is egyre kevesebbet lehet látni. Talán összefüggésben áll a mai kialakult helyzettel is, ami a pedagógus társadalmat érinti. Igazán, anyagi szempontból nincs megbecsülve a pedagógus pálya és ezt tudja mindenki. Tudja a pedagógus is, hogy helyzete az idő előrehaladtával sem fog javulni (anyagi). Idegesebbé, gondterheltebbé, ingerültebbé válnak, ami néha kitör belőle, levezeti gyereken, kollégán vagy aki éppen arra jár. Ki lesz a rossz? Természetesen az adott pedagógus, hiszen ilyenre nincs szüksége az iskolának. Ki marad? Aki eddig szépen nyugodtan a karrierjét építgette, kapcsolatokat keresve nyugodtan éli hétköznapjait. Ő nem lesz ideges!

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.25. 17:31
Szerző: dorcsy
Sziasztok!

Hát erre mit mondhatok? A rajz és a technika órák adják a fejlesztés lehetőségeinek legnagyobb terét. Finommotorikától a kreativitásig mindent fejleszt. A baj nem a tanárral, hanem a fősulikkal van. Nem tanítják!( Természetesen erre fogunk mindent, de van könyvtár is a világon és konzultálni is lehet...) :o
A gyermeket egyszerűen negatív élmények érték, alacsony önértékeléssel bír, ami kihat a munkájára. A folyamatos motiváció hiánya (itt gondolok a sikerélményre)sok kudarcélményhez juattja, ami a későbbiekben kihat majd a többi órai teljesítményére is. Ne tessék hagyni!
Középsúlyos fogyatékosokat tanítok. Nem egy gyermekem van, aki még az ecsetet sem tudja megfogni. Na és? Van ujja, mindig kéznél van és olcsó! És a legfontosabb, hogy van sikerélménye! Van festőhenger is a világon, vagy sorolhatnám reggelig. Én mindenesetre a művészetterápiában hiszek! Nekem bevált! Még a súlyos autista gyermekem is fest az ujjával.
A legfontosabb, hogy ne ragaszkodjunk foggal, körömmel a tanmenethez minden gyermeknél. Legyünk már kreatívak!
dorcsy voltam...

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.25. 21:36
Szerző: hogabi
A karrierjét építgető idősebb, nyugodt kolléga még abból az időből maradt itt, mikor képesítés nélkül "taníthatott", kettes tanulmányi eredménnyel jelentkezett a főiskolára, s elvégezte. TSZ elnök apuka és könyvelő anyuka jó kis borért benyomták óvodába, iskolába. De minek? Tönkre tenni egy csomó gyereket.
Na nekik kellene már kikopni, csak éppen ők nem mehetnek még nyugdíjba. De a rokoni és baráti kapcsolatok szövevényének a jóvoltából, sajnos rontják a levegőt és a közérzetet. Ők akiknek hiába próbál magyarázni a fejlesztő, mert hát egy fiatal neki, ugyan már....... Tehát nem beszélhetünk itt sem szeretetről, sem fejlődni akarásról.
Nem általánosítani akarok, mert azért vannak jó pedagógusok ebből a "korból" is, akik mosolyogva néznek a bizonytalanság elé.

"A legfontosabb, hogy ne ragaszkodjunk foggal, körömmel a tanmenethez minden gyermeknél. Legyünk már kreatívak!" - idézet dorcsytól

Re: aggodalom

Elküldve: 2009.02.26. 05:53
Szerző: driszko
Az idősödő, "arcban" mindenki felett álló (szakmailag azonban a legalacsonyabb szintet képviselő - és fejlődni nem akaró!!!) pedagógusok sajnos az én életemben is voltak/vannak. Azonban ha az iskola igazgatója a helyzet magaslatán áll, lehet eredményt elérni. Néhány éve súlyos konfliktusba kerültem az akkor már nyugdíjasként tanító matektanárral. Alig 30 éves lehettem, ráadásul "gyüttmönt", ahogy itt mondják (beköltözött, nem idevalósi). Egy súlyosan diszkalkuliás gyerek miatt voltak óriási vitáink. Sérelmezte, hogy én a fejlesztő foglalkozásokon nem a nyolcadikos matek tananyagot tanítom. Egészen az igazgatói irodáig vitatkoztuk magunkat, ahol (a szintén nyugdíj előtt álló) igazgató így nyilatkozott: Adrienn a szakember, mi ehhez nem értünk. Úgy kell csinálnunk, ahogyan ő mondja. S ettől kezdődően mindenki elfogadta ezt a tényt.

Tehát az intézményvezető nagyon sokat segíthet - akkor van baj, ha ott is olyan ember ül, aki nem hajlandó tudomást venni a gyermekek sokszínűségéről.