aggodalom

Látogatóink kérdéseinek létrehozott fórum.
Avatar
farkaskarcsi@-online.hu

aggodalom

Hozzászólás Szerző: farkaskarcsi@-online.hu »

Gyermekem első osztályos, rajz-technika órákon van probléma vele. Megijed a feladatoktól, rájön a sírás és nem hajlandó végrehajtani a tanítónéni utasításait. Számolás, írás, olvasás problémái nincsenek. Mit tegyünk ha a tanítónéni nem segít. Azt mondja Ő nem csinálhatja meg helyette a feladatot.

Avatar
Fodor Zoltán
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Hozzászólások: 496
Csatlakozott: 2008.02.26. 18:44
Kapcsolat:

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: Fodor Zoltán »

Persze, ez világos, de azért egy jó szó vagy simogatás biztos többet segítene a tanító részéről, mint amit most is csinál.
Sajnos, csak annyit lehet tenni egyenlőre, hogy otthon többet kell vele foglalkozni és reménykedni, elmúlik ez a probléma. Mondjuk, egy misét megérne a tanító magatartása is.
Önbizalmat kell adni gyermekének, hogy ő az anyagot tudja és erről adjon is bizonyítékot, a tanító pedig fogadja el, ha először a teljesítmény kevés is, lesz még jobb is.

Avatar
riamanna

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: riamanna »

Szia!
Rajz és technika órán van probléma? Milyen jellegű ? Nem szeret rajzolni, vágni vagy ragasztani? Bocsánat, de azt hittem ezek azok az órák, amelyeket minden gyerek szeret!!?? :roll: Felszabadultan alkotni és aztán örülni annak, ami elkészült a kezei által! Ebben pedig a tanítónak nagy szerepe van. Szerettesse meg, tegye érdekessé és ne csinálja meg helyette , de adjon meg minden segítséget, hogy elkészíthesse a gyermek az adott munkát. Újkeletű ez a dolog vagy korábban sem szerette az ilyesfajta tevékenységet? Várom válaszod! Üdv.: Marianna

Avatar
Tanárnő

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: Tanárnő »

Üdvözlöm a kedves Szülót, és sajnálom a gyermeket. Valóban érdekes, hogy azokat a tevékenységeket nem szereti, amik szerintem az "örömórák" részei lennének, hisz menden gyermek szeret rajzolni, gyúrmázni, egyéb manuális tevékenységet folytatni, hisz a kisiskolás korra még nagyon jellemzőek ezek . Mikor kezdődött ez a probléma, és mi váltotta ki? Már az óvodában, vagy csak az első osztályban? Milyen a kézügyessége a gyermeknek? Egyetértek azokkal, akik sok-sok dicséretet, önbizalom növelést, elismerést és biztatást javasolnak. Ugyanakkor megkérdezném a kedves kollégától, mi váltotta ki a gyermekben ezt a nagyfokú elllenállást, elkeseredést? A szöveges értékelést azért találták ki, hogy több lehetőségünk legyen a gyermek önmagához viszonyított fejlődését értékelni, és ebbe mindig lehet egy kis dicséretet belecsempészni, hogy valóban kudarc nélkül illeszkedjenek be kisiskolásaink. Vagy ez csak elképzelés? Anyóca

Avatar
Fodor Zoltán
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Hozzászólások: 496
Csatlakozott: 2008.02.26. 18:44
Kapcsolat:

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: Fodor Zoltán »

Nos, úgy látom itt magára talált mindkettő fél. Javaslom, hogy akár itt a fórumban vagy privát üzenetek formájában vagy személyesen megbeszélni. :|
Ha a fórumban, csak is kulturált formában, sértődés nélkül! ;)

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 696
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: Dóri »

Én igazán nem akarom, hogy a problémák megbeszélése anyázásba menjen át, de nem lehet nem észre venni, hogy a tanítónéniknek legalább az egyharmada (lehet, hogy még így is optimista vagyok?) nem toleráns, nem rugalmas, nem megértő és nem differenciál (remélem elég finom voltam).
Ha körülnézünk a fórumon, egyre szaporodnak az iskolai gondok. Pedig ezeket ténylegesen csak a helyi környezetben lehet megoldani. Hiába a jó tanács, ha az illetékesek ….(nem mondom ki).
Ahhoz, hogy szegény kölykökön valóban segíteni tudjunk megértő és segítőkész szülők, tanárok stb. szükségesek. Nem megutáltatni, hanem megszerettetni kellene az iskolát.

És bocsánatot kérek a hozzászólásom miatt azoktól a tanárnéniktől, akik toleránsak, rugalmasak, megértőek és differenciálnak (mert ilyenek is vannak, ismerek egy jópárat).

Avatar
driszko

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: driszko »

Igazad van Dóri - és túl optimista gondolat, hogy csak az egyharmada nem toleráns. Én vagyok olyan bátor, és megfordítom ezt a számot - az egyharmaduk toleráns!!!!! De még ez is nagyon nagy jóindulat a részemről - az egyötöd inkább megfelel a valóságnak. Azonban ezért nem csak a pedagógusokat, hanem a pedagógusképzést hibáztatom. Jómagam is tanítóként végeztem, a híres debreceni képzőn. Zsenikkel volt tele a gyakorlóiskola, így amikor kikerültem egy szabolcsi kisfaluba, összevont 1-3-as osztályba, csak kapkodtam a fejem. Nem készítik fel a pedagógusokat, nem tudják, hogy hogyan kell bánni ezekkel a gyerekekkel, ráadásul az állandó ilyen-olyan mérések további teljesítményhajhászást idéznek elő. Ezért lenne jó, ha minden intézményben lenne gyógy/fejlesztőpedagógus, aki a gyermekek érdekében beszélne az osztálytanítóval.

És személyes tapasztalatom kedves aggódó anyuka: én rajzórákon állandóan a WC-n voltam, mert elsőben - miután kék mikulást rajzoltam - az osztályfőnök az egész osztály előtt megszégyenített. Ez végigkísérte egész általános iskolás pályafutásomat. Aztán az óvónőképzőben sikerült olyan rajztanárt kifognom, aki elhitette velem, hogy én is tudok rajzolni, nekem is vannak jó meglátásaim. Szerintem beszélj az osztályfőnökkel, kérdd meg szépen, hogy legyen türelmesebb. Esetleg nem lehetne, hogy előre megadja, mit kell csinálni, és Ti otthon előtte "elpróbáljátok"? Az iskolában már biztosan bátrabban vágna neki a feladatnak.

Persze előjön belőlem a logopédus is: nem lehet, hogy beszédmegértési gondjai vannak a fiadnak? S mivel nincs képi segítség, egyszerűen nem is tudja, mit kell csinálni?

Avatar
Vendég

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: Vendég »

Igen, csak csatlakozni tudok az előttem szólók véleményéhez a tanítók együttérzésével, stb. kapcsolatban. De addig nem is lesz változás, amíg a képzés ilyen marad, amilyen. Példaként egy saját fülemmel hallott párbeszédet szeretnék megosztani veletek. Tanítási gyakorlatra jelentkező főiskolai hallgató és a leendő "szerencsés" szakvezetője között zajlott le az iskolánkban.

Szakvezető: Milyen módszereket, eszközöket stb. kívánsz használni az órákon?
Hallgató: Csak a frontális módszerről tanultunk. Csak azt is láttuk még eddig.

Mi, akik ezt hallottuk, menten rosszul lettünk, hiszen sok - sok továbbképzésen, sok - sok saját forinton tanulják és próbálják meglett, sokat tapasztalt kollégák az új módszereket, eszközöket. Erre a fiatalok így kerülnek ki? Arról, hogy óravázlatot, majd abból tervezetet kell írjon most hallott először. Nem is megy neki.

És még valami. Addig sem lesz változás, míg hiába a csökkenő gyereklétszám és a rengeteg pedagógus elbocsájtás, ha ilyenkor nem azt nézik, hogy ki mit tett le az asztalra, hanem azt, hogy éppen kinek "futott ki" az osztálya. Vagyis, kinek nem jut újra első osztály. Az nem számít, hogy a másik mit rombol, és a kezdő 28-as létszámból mára alig maradt 20 gyereke, mert a többit már elvitték, és ez rendszeresen, minden osztályában így van. Nem baj, neki automatikusan jár legközelebb is az új osztály és megmarad a munkahelye.

Avatar
hogabi
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 1423
Csatlakozott: 2008.02.27. 10:23
Tartózkodási hely: Vöröstó
Kapcsolat:

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: hogabi »

Bocsánat, de nekem a "pofára" megy az egész jut az eszembe róla.
Gabi

"Ha egy országot, nemzetet tönkre akarsz tenni, tedd tönkre a pedagógiáját"

Avatar
bégé

Re: aggodalom

Hozzászólás Szerző: bégé »

Számomra is megdöbbentő a dolog, hisz ezeknek az óráknak kellene a gyerek számára egy oldottab légkörben zajlania, ahol nem a "haladjunkmár" az elöljáró. Szerintem pont ezek az órák adnak nagyobb esélyt a tanár és a gyerekek közötti személyesebb kapcsolatnak. Én is tartok ilyen órákat, s igyekszem minden gyereknek jó jegyet adni még akkor is, ha az elkészült munkája a közelébe nem jár annak az 5-ösnek vagy 4-esnek, de látom rajta, hogy küzdött érte, szerette volna jól megcsinálni, de magához képest ennyi telik- s nekem ez jó! Mi sem vagyunk minden területen tökéletesek!!!
Az Anyuka helyében valószínű én is beszélnék a tanár nénivel, hogy mi az amiben gyakorolni lehetne otthon (pl. vágás, rajzolás,illesztés...), s egyúttal megkérném, hogy közösen legyünk türelmesebbek, s biztasssuk azt a kis micimackót, hogy menni fog a dolog, ha nem is elsőre.
Én csak azt tudom javasolni a tanár néninek - ő nem csinálhatja meg helyette a feladatot (nekem ez kicsit lerázós)- valóban, de kézen kell fogni azt kis elsőst már csak hivatástudatból is, de a gyerekszeretet lenne az első!
S ha így is nehéz (mondjuk ez már itt nagy baj), akkor másik javaslatom, képzelje magát annak a gyerekek a helyébe (tudnunk kellene az ő kis fejükkel is gondolkodni, érezni). Én a gyakorlatban így igyekszem helytállni és gyerekeim is vannak. Bocsánat, nem akartam didaktikus lenni!

Válasz küldése