Autizmus

[Panni]

Szia Bebicske!

Ki rögzitette azt a tényt, hogy autista gyanús, és milyen intézmény?
Amúgy mit szeretnél fejleszteni neki?
Ha úgy gondolod meg kereshetel priváltban.

Panni

[Bebicske]

Szia Panni!

Nos igen, a tényt még nem rögzítették hivatalosan! Azért is írtam, hogy mennek márciusban a Tan.Kép.Vizsg.Bizottsághoz. Ezen kívül még sok mindent nem írtam le, amiből arra következtethetnénk, hogy valószínű, az. Igazából játékokkal kellene fejlesztenem, csak nem nem tudom, hogy milyenekkel és hogyan. Mert nagyon nehéz ugye...Ha tudsz, kérlek segíts! Köszönöm válaszod! Bebicske

[Dóri]

Van egy nagyon jó (és terjedelmes) anyagom autistákkal foglalkozók számára.
Szívesen elküldöm, ha kéred. Sok hasznos infó van benne.
Dóri

[Panni]

Engedtessék meg nekem most, hogy ezt az idézetett ide tegyem, és gondolkodjunk el rajta.

„Ha valaki autista, az nem azt jelenti, hogy nem ember. Azt azonban jelenti, hogy idegen. Azt jelenti, hogy ami mások számára normális, az az én számomra nem normális, és ami az én számomra normális, az mások számára nem normális. Bizonyos szempontból borzasztó hiányosan vagyok felszerelkezve a világban való túléléshez, úgy, mint egy földönkívüli, aki tájékozódási útmutató nélkül ittrekedt. Személyiségem azonban érintetlen. Énem sértetlen. Értékesnek és értelmesnek tartom az életet, és nem szeretném, ha kigyógyítanának abból, hogy önmagam legyek.... Tiszteljenek meg azzal, hogy a saját feltételeimnek megfelelően érintkeznek velem – ismerjék fel, hogy mi egyformán idegenek vagyunk egymásnak, hogy az én létezési módjaim nem csupán az Önök létezési módjainak hibás változatai. Kérdőjelezzék meg a feltevéseiket. Határozzák meg saját feltételeiket. Dolgozzanak velem együtt azon, hogy hidat tudjunk építeni egymás között.” (Jim Sinclair)

Amennyiben meg sértek valamilyen szabályt szóljatok leveszem.
Köszönöm Panni

[driszko]

Szerintem semmi gond nincs az idézettel, Panni. Még jó is, hogy idetetted, egy kis bepillantást enged az autisták világába.

Lenne egy kérdésem: hogyan győznétek meg egy szülőt, hogy el kell vinnie a gyermeket valamilyen szakértői bizottsághoz? 5 éves kisfiú, aki nem beszél, csak echolál (ismételgeti a hallott szavakat) - a szülők szerint van még ideje. Nagyon-nagyon nem látják a problémát - vagy csak nem akarják látni. Egy példa a múltkori foglalkozásból:
A sok kép közül a gyermek kiválasztotta a kutya képét, s beszélgetést kezdeményeztem:
- Van kutyád? - Van kutyám
- Hogy hívják? - Hívják
- Mi a neve? - Neve
- Nekem van kutyám, az a neve, hogy Brúnó. A Te kutyádnak mi a neve? - Neve
Erre a papa beleszól:
- Hogy hívják a Katit? - Katit
Erre a papa boldogan hátradől, sokatmondó pillantást vet rám, mintha ezt mondaná: tetszik látni, tud válaszolni, csak jól kell kérdezni.

S hogy miért ide írtam? Mert autisztikusnak tartom a gyermek viselkedését. A nevelési tanácsadó kétszer jött ki megvizsgálni - eredménytelenül. A szülő azonban elzárkózott minden további vizsgálgatástól. Határozottan megtiltotta. A szép szó - úgy látszik - nem használ. Fogalmazzak drasztikusan?

[bégé]

Sajnos a leírtak számomra is ismerősek. A szülő megtanult a gyermeke szintjén egy bizonyos "kommunikációra", ami szerinte siker és ez elég is, csak az a bizonyos külvilág nem ezt értékeli és látja. A szülőnek persze, főleg, ha egy gyerek van,nincs viszonyítási alapja, és nem ezt tanulta. Mi is szoktunk lázat csillapítani, de attól még nem vagyunk orvosok - szoktam mondani.
Ha nem is pont autizmusos esetem volt,de hasonló cipőben jártam.
Egy óvodás kislány, aki már ránézésre is komoly tünetekkel rendelkezett (microcephalia, súlyos mozgás-, és látásproblémák), aztán a beszéd elmaradása és még sorolhatnám. A szülők egyáltalán nem voltak partnerek abban,hogy más szakemberek is megvizsgálják a gyermeket, azt fogadták csak el, ha én foglalkoztam vele. Jónéhány foglalkozás után újra szóba hoztam a szülőknek a témát, és vázoltam a nem túl biztató jövőt, ha a gyermek hivatalosan is ellátatlanul marad. Megkaptam a szülői hozzájárulást, hogy jó a szakértői bizottság megvizsgálhatja, de utána is én legyek a gyerekkel. Az időpont megvolt, a szülő tudta, de esze ágában sem volt elvinni. Ekkor próbáltam újra és többször kapcsolatba kerülni velük (telefon, levél...)... semmi. Ezt követően fordultam a Gyermekjóléti Szolgálat képviselőjéhez, akivel egy levelet fogalmaztunk meg időponttal megjelölve, hogy mikor és miért várjuk a szülőt. Örömmel vettem, hogy a kért időpontra eljött, s egyben közöltük vele, amennyiben nem képes a gyermekének járó jogokat teljesíteni, akkor azt mi hivatalos formába öntve megtesszük. Sajnos ez volt a hatásos. A kislányt az anyukával együtt vittük el a gyermekneurológiára (én szabit vettem ki, mert így a tuti), aztán meg tudta vizsgálni a szakértői bizottság is (még az Országos Látásvizsgáló is!!!), és kiderült, aminek ki kellett derülnie (megjegyzem: MEGÉRTE). Boldog voltam, hogy neki sikerült a helyes útra terelése, azóta a neki megfelelő intézményben tanul több- kevesebb sikerrel.
Ez csak az én példám volt, és sok év alatt csak ez az egy, ami ennyire kirívó volt. Néha bizony bátrabbnak és erősebben fogalmazónak kell lennünk, mert talán ez viszi a helyes irányba a gyerek ügyét. A dolog neheze az, ki hogy reagálja le. Legyél tapintatos és következetes, gyűjts érveket (a dolog többféle kimenetelét is ismertetve), készülj fel a beszélgetésre úgy, hogy lehet elutasító illetve együttműködő is a szülő.

[hogabi]

Szerencsére én még nem találkoztam ilyen szülővel, legalábbis ennyire"súlyos" esettel.
Valóban a Gyermekjóléti és a másik, a jegyző a megoldás. Van rá törvény és a szülő büntethető.
(Persze magunk között, elég büntetés ha a gyermeke problémás.)
De a csemete érdekében történik. Adrienn! - bátrabban.

[Laci]

Van egy autista gyerek a suliban. Normál intellektusú. Sokszor nagyon furcsán viselkedik. Talán fél? Vagy szeretne valamit? Csak találgatok. Igaziból nem tudom, hogy mi jár a fejében. És nem találom hozzá a kulcsot. Kiváncsi lennék, hogy ő hogyan éli meg a valóságot. Boldog vajon? Nem látszik annak.
Szeretnék neki segiteni. Én nem vagyok gyógypedagógus, de sokat olvastam az autizmusról. De olyan irodalmat még nem találtam, amelyik megismertetne az ilyen gyerkőc lelkivilágával. Pedig ez nagyon fontos lenne számomra.
Tud valaki segiteni?

[driszko]

Szia!

Két könyvet tudok ajánlani:

http://webshop.animare.hu/tiz_dolog_ami ... 61577.html

http://bookline.hu/product/home.action?type=22&id=84962

[Panni]

Én többször ajánlottam már a következő könyvet
Peeters Theo? Autizmus Elmélettől a gyakorlatig.

Egy mondat a Laci irásában meg lepet, megismertetne az ilyen gyerkőc lelkivilágával.
Valójában véleményem szerint azt kell meg tanulni, hogy hogyan is közeledjünk az autista gyermek felé, és fogadjuk el őket.Ezt nem csak a gyógypedagagógusoknak szükséges tudni, hanem az autista gyermekekel foglalkozó személynek is. Korábbi hozzá szólásaimnál betetem egy idézetett most nem akarom ide is bemásolni.