elektív mutizmus

Látogatóink kérdéseinek létrehozott fórum.
Avatar
saszla1

elektív mutizmus

Hozzászólás Szerző: saszla1 »

Saszla1
Az elektív mutizmusról szeretnék többet tudni, mert óvónéni lévén, van egy 5 éves kislány a csoportban, aki nem szólal meg, csak a szüleivel kommunikál....viszont az anya nem hajléandó pszichológushoz, logopédushoz elvinni, mondván, oldjam meg én...nem megy. Kivárok, türelmes vagyok, nem erőltetek semmit, sok irodalmat elolvastam, de nem segített....gyakorlatban még nem volt ilyen gyerekkel dolgom/se szülővel/. Kérlek titeket, segítsetek! Mit tehetek? Hogy tehetném könnyebbé ennek a gyermeknek az életét...mindjárt iskolás...de így , hogy engedhetném el?
Avatar
sudna

Re: elektív mutizmus

Hozzászólás Szerző: sudna »

Szia saszla1!

Az elektív mutizmus (választott némaság)
A szocializáció jellegzetesen gyermek és serdülőkorban kezdődő zavarainak csoportjába tartozik. Markáns, emocionálisan meghatározott szelektivitás a beszédben, a gyermek bizonyos helyzetekben jó beszédképességről tesz tanúbizonyságot, míg más helyzetekben nem beszél. A zavar rendszerint társul jelentős személyiségvonásokkal, mint szorongás, visszahúzódás, (túl)érzékenység és ellenkezés. (BNO-10 szerint)
Az ebben szenvedő gyermek visszautasítja a beszédet, kiválasztott személyekkel vagy helyzetben vagy időpontban kommunikál. A gyermek beszéde és beszédmegértése ép.
Leggyakrabban óvodáskorban, de ritkán az iskolába kerülés idején lép fel. A korábban már jól beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek mellett nem beszél. A fellépő tünetnek nincs bevezető szakasza, hirtelen jelentkezik, általában előzmény nélkül. A gyermek dönti el, hogy kit vesz a kommunikációs körbe. A legsúlyosabb esetekben csak a szűk családdal tartja fenn a beszédkapcsolatot, de idegenek jelenlétében még családtagokkal sem. Enyhébb esetekben a gyermek a családtagokon kívül másokkal is kommunikál, de csak bizonyos helyszíneken és bizonyos személyekkel. Az elektív mutista gyermek következetesen "tartja" némaságát, ebből nem mozdítható ki, sem kéréssel, sem utasítással.
Az állapot kialakulása környezeti, pszichés eredetű, de az ártalmak csak azoknál a gyermekeknél váltanak ki tartós viselkedésváltozást, akiknél ezt alkati adottságok is elősegítik.

Kérdésem: Nem voltál véletlenül az elmúlt három napban SNI egyéni fejlesztési terv továbbképzésen Bp, Benedek Elek EGYMI-ben?
sudna
Avatar
saszla

Re: elektív mutizmus

Hozzászólás Szerző: saszla »

Szia!
Kérdésedre válaszolva, nem voltam Bp-en...
Köszönöm a tájékoztatást, sokminden egységessé vált- de arra, hogy Én, mit tehetnék közvetlenül ezzel a gyermekkel....? A helyzet a következő: 4,3 éves csak a szűk családdal kommunikáló lány gyermek, aki szorong, evési problémákkal küzd/oviba alig, otthon tömi az ételt, túlsúlyos/. Rossz idő esetén, érzelmekről hallva hisztériás, görcsös "néma" sírásba kezd. Anya 38 kg, apa átlagos, mezőgazdaságból és állattartásból élnek, nagymamáékkal közösen. 4 gyerek, a két lány mutista, a két fiú "csak" szorongásos tüneteket hoz. A szülő hárít, szerinte nincs nagy baj, ezért semmit nem hajlandó tenni...mondja, oldjam meg házon belül a problémát...hiszen otthon beszél, kommunikál, eszik,stb...
Na erre kellene nekem valami olyan megoldási javaslat,hogy könnyebbé tehessem a gyermek életét.
Köszi, hogy segíteni próbálsz, mert már kezdtem feladni a küzdelmet. Hali Saszla
Avatar
gabriella

Re: elektív mutizmus

Hozzászólás Szerző: gabriella »

Szia saszla!
Nekem volt hasonló esetem. Igaz, nem ennyire súlyos.
Néhány éve az egyik első osztályba érkezett egy kislány, aki velünk, nevelőkkel nem beszélt. A gyerekekkel igen a felnőttekkel nem. Addig én az elektív mutizmusról nem is hallottam. Tanácstalanul álltunk az osztályfőnökkel, hogy mit is tegyünk. Úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk belőle ügyet. Nem erőltettük. Időnként felszólítottuk, ha nem válaszolt, felszólítottunk mást, és megjegyzés nélkül hagytuk a dolgot. Egyébként ha számított rá, hogy fel fogjuk szólítani, akkor nem beszélt. Szó szerint bezárkózott. A tekintete, testtartása azonnal elárulta, hoy nem fog megszólalni. Minha egy falat húzott volna maga köré. Időnként előfordult, hogy ha váratlanul szólítottuk fel, akkor felelt. Ekkor sem tettünk megjegyzést, nem dicsértük meg, csak egy mosoly és egy biztató pislantás volt a jutalom. Így félévre eljutottunk oda, hogy lassan beszélt velünk is és a félévi értekezleten örömmel újságoltuk, hogy már kérdezett is.
A második félévben egy tanfolyamon hallottunk arról, hogy mi az az elektív mutizmus (bár akkor még szelektívnek hívták). Akkor megerősítettek bennünket abban, hogy helyesen jártunk el, mert az erőltetés csak súlyosbítja a problémát.
Kitartást kívánok!
Gabi
Válasz küldése