kettős óravezetés

[zsizsiknek]

Sziasztok! A segítségeteket szeretném kérni páros óravezetés témában. Szeretnénk a sulinkban meghonosítani ezt a módszert, de nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Mit is takar tulajdonképpen ez a fogalom? Megköszönném, ha leírnátok tapasztalataitokat! Zsizsiknek

[Dóri]

Helló Zsizsike!
A kéttanáros modellre gondolsz?
Dóri

[zsizsiknek]

Arra, amikor az integráló iskolában a tanító/tanár munkáját az órán gyógypedagógus segíti.

[hogabi]

Zsizsike!

Én nem vágnék bele! Szépen hangzik a kéttanáros modell. A valóság más.
Belegondoltatok, hogy a gyógypedagógus meg sutyorog az osztály másik részében 1-2 gyerekkel? Mert külön kell ülni velük. A többi gyerek azt fogja nézni mit csinál a másik és fordítva. Így nem lesz hatékony a munka egyik fél számára sem. Akkor már sokkal jobb, ha maga a szakos tanár differenciál a gyógypedagógus segítségével. Nekünk - kevés kivétellel, mert nem tolerálja mindenki a fogyatékos gyereket - "bejött", vagy a gyógyped. külön segíti a gyerkőcöt. Így is külön vannak, meg úgy is. Akkor azt kellene nézni melyik jobb a gyerekeknek!
Meg lehet próbálni, de azt ajánlom előbb kis lépéssel, egy-egy órán próbáljátok meg!
Sok sikert hozzá!

[Zsuzsi]

Én sem vagyok ennek a híve! Ha már ennyi pénze van az iskolának, akkor csináljatok inkább csoportbontást, és a gyógyped. vigye ki a gyerekeket. Jó.... tudom... integráció... törvények...

Ezen a linken olvashatsz a kéttanáros modellről:
http://www.onfejlesztoiskolak.hu/Xikonf ... prizma.pdf
De ugyanilyen ódákat zengenek az értelmi fogyatékosok integrációjáról is néhányan - az elenyésző kisebbség

[endi]

A kettős óravezetést nagyon jól is lehet csinálni.
Ha hozzáértő ember foglalkozik az sns-s gyerekkel, biztosan haladni fog.
Hátrányai:
-csak ismereteket nyújt, gyakoroltat, de nem fejleszt
-drága
-a többségi tanítót leneveli arról, hogy maga oldja meg a problémát és differenciáljon (a szaktanárról nem is beszélve)

Sok esetben a gyógypedagógus az óra egyéb részeibe is belefolyhat, segíthet. Pláne akkor, ha nem frontális hanem kooperatív az óravezetés.
A kéttanáros modell mellett a gyereknek még képességfejlesztésre is szüksége lenne. Viszont ezt már többnyire nem kapja meg.
Üdv, Endi

[hogabi]

Akkor mégsem olyan jó a kettős óravezetés, mert a felsoroltak alapján több a hátránya, mint az előnye.
Még valami: el kell dönteni, hogy fogyatékos - elnézést a szóhasználatért - iskolát akartok, vagy többségit. Én a gyerekemet azonnal vinném más iskolába kéttanáros óravezetésnél. A továbbtanulásnak tétje van!

[Zsuzsi]

Én még az átkosban tanultam, ott nem két tanár volt benn egy órán, hanem KÉT OSZTÁLY!!! Így is volt egyszerre ismeretközvetítés, gyakoroltatás, differenciálás és képességfejlesztés.

És számomra a volt tanáraim a minták, nem pedig a 10 évente változó tanítási "divat", ami "új találmányként", sok-sok pénzért a múltból próbál visszacsempészni a mai körülmények közé 1-1 elemet, ezzel viszont egyre nagyobb csődbe kerül az oktatás, mert ezek a részek önmagukban nem működnek

És még valami: az én óráimon képességfejlesztés is folyik. Ez ugyanis nem a benn lévő tanárok számának függvénye, hanem hozzáállás kérdése

[hogabi]

Hmm... , én 63-as osztálylétszámban tanultam. Ugyanis annyian voltunk egy osztályban és leggyengébb is megtanult olvasni, írni, számolni. Szép emlékek az iskolában töltött évek, tanítóim, tanáraim szeretetére ma is emlékszem.
A nagy integrációig négyes összevonásban kisegítő osztályokat tanítottam, alsót is, felsőt is. Na, ha valahol, ott észnél kellett lenni az óra minden pillanatában. Sőt! differenciálni és gyakorolni is kellett. Mondhatom sok előnye volt. Aki így tanított az tudja mekkora, de hálás munka!
Anyukám falusi kis-iskolában tanított szintén négyes összevonásban, mivel óvoda nem volt így az iskola-előkészítő volt az ötödik csoport. Aztán olyan gyerekek kerültek ki, akik később, mérnöki, orvosi, kutatói, tanári stb......pályán állják meg a mai napig a helyüket.
És nem volt aki mindebbe besegített volna se neki, se nekem. S aki ily módon tanított annak se. Mégis voltak ünnepségek, versenyek, színdarabok meg ami kell egy iskola életébe.
Helyes megállapítás:

nem a benn lévő tanárok számának függvénye, hanem hozzáállás kérdése

[Dóri]

Nemrég (két éve) láttam egy budapesti iskolában kéttanáros matekórát. Nagyon klassz volt. A gyerekek négy csoportban dolgoztak, a gyengébbek (nem feltétlen fogyik) voltak a gyógypedagógussal. Rengeteg lehetőséget kaptak az önálló elképzelés megvalósítására, egymás tudásának kiegészítésére, önellenőrzésre. És jó volt látni, hogy örülnek egymás sikerének. A gyp segítségével a gyengébbeknek is.
Úgyhogy igazat adok Endinek, lehet jól is csinálni.
Mind1, hogy a módszer új vagy régi. Tanárfüggő!!!!!!
Minden körülmények között lehet szuperjót, de hipersz@.rt is csinálni (bocsánat).
Zsizsike, az előnyök és hátrányok ismeretében lehet dönteni.
(És ha látjátok a hátrányokat, lehet ellenük küzdeni is.)
Dóri