Autizmus

[Dóri]

Ha csak annyira hasznosul az olvasmány, hogy próbálom megérteni a furcsán viselkedő autistát, keresem a lehetőséget, hogy segítsek rajta, mert látom, hogy szenved és fél, már megérte elolvasni.
Mellesleg ezek az írások hangsúlyozzák a napirend, a vizuális és tapasztalati megerősítés jelentőségét.
És nem utolsó sorban a szülőknek is felvázol egy jövőképet, talán ad egy kis támaszt, erőt ehhez a nehéz, egész életen át tartó munkához, helytálláshoz.
Természetesen az értfogy. gyerekek megértése ugyanolyan fontos.
Az én gyerekeim kamasz értfogy. autisták. Úgyhogy ötvözöm, amit lehet. És sokmindent rajzolunk, írásban rögzítünk stb. Amit ők írnak nekem, azok hasonló gondolatok, mint amik a vallomásokban szerepelnek, csak nem tudják ilyen értelmesen megfogalmazni. Inkább a negatív érzelmek dominálnak, és sajnos nehezen értik meg a magyarázatot, következményt, okot stb. Talán még jobban ragaszkodnak az ismétlődésekhez, és nehezen váltanak. Beilleszkedésük, jövőjük nagyon bizonytalan. De én örülök minden kis eredménynek, amit remélem újak követnek majd.
Dóri

[Panni]

Dóri!
Szenved és fél?
Jelölve van neki valamilyen módon, hogy mi meddig tart, és mi következik utána?
Valóban felvázol a szülőknek dolgokat, sajnos - tisztelet a kivételnek - nem minden szülő van tisztában a gyermeke állapotával, és akkor egy infantilis vagy ahogy te is irod értelmi fogy. autistánál nem biztos,sőt biztos is hogy nem fognak megjelenni azok a dolgok amiről például a könyveben az aspergeres autista ir. Sajnos nincs bár lenne olyan megoldás amivel meg lehetne oldani minden autista helyzetét.

[Zsuzsi]

Én is olvastam az írást, és annak ellenére, hogy nem autistákkal foglalkozom, rendkívül tanulságos volt. Számomra az üzenete az, hogy ne akarjuk őket (és másokat sem) a saját képünkre formálni, hanem segítsünk eligazodni ebben a világban. Egységes recept nincs, nem is kell, hogy legyen, a feladatunk "mindössze" elfogadni a másikat olyannak, amilyen, és abból kiindulva "építkezni". Gondoljatok bele, mit csinálunk mi akkor, amikor más ránk akarja kényszeríteni az akaratát!!!!!....
Otthon, a saját gyerekeinket sem tudjuk egy recept alapján nevelni, miért lehetne ezt megtenni máséval? Na, ezt kellene megértetni a pedagógusokkal.
Zsuzsi

[Panni]

Nincs is szándékom meg változtatni őket, én sem türném, ha meg akarnának változtatni.
Aki ismer az tudja, hogy ha valaki akkor én igenis azon vagyok, hogy a kollégáim is meg értsék, hogy hogyan és mit csináljanak, ha az az ára, hogy össze vitatkozunk még akkor is mert egy idő után azt mondja, hogy " igazad volt valóban"
Mikor elérem azt, hogy a gyermek tudja, a kirakot feledat sor alapján, hogy most kártyázás következik, és elindul magától meg keresni az épületben a 3 kártyázó társat, mikor dikert rosszúl rakjuk a lapot ránk szól, hogy nem jó a lap ved vissza, és kacag mosolyog akkor azt hiszem a sok munka amit belefektetem az előkészületekben is meghozta a gyümölcsét.
Szükség van persze vallomásokra, de én azon vagyok, hogy mindenki olvassa el a Peeters Theo könyvet abban is vannak olyan dolgok amikre nem is gondolunk, és ott nem csak felnőt autisták vallanak, hanem kicsi gyermek szülei mondanak el tanulságos történeteket. Eleinte nekem meg sem fordult a fejembe, hogy egy fülbe valónak is mekkora a jelentősége, mint a könyvben is olvasható a fülbevaló alapján jellemzi az anyukát de valyon miért is? Vagy mekkora jelentése van egy kosárnak? Lehetne sorolni vannak dolgok amit én sem csináltam tökéletesen a kezdet kezdetén de meg tanultam ráéreztem, és vannak eredményeim amikre ha vissza gondolok nagyon jó érzés. Pláne akkor mikor egy olyan személy veszi észre a változást aki nincs igazán benne ebbe a dologba.

Panni

[Zsuzsi]

Panni!

Úgy látom, zokon vetted, amit írtam, pedig nem neked szólt. Csak remélni merem, hogy azok is olvassák, akikre vonatkozik. Mert a legnehezebb feladat a pedagógusok meggyőzése arról, hogy kivel, mikor, hogyan tehetnek jót. Sajnos, a legtöbben úgy gondolják, hogy az az etalon, amit ők csinálnak, tudnak, ahogy ők viselkednek, és biztosak abban, hogy csak az a jó, aki követi őket ebben. Nem a gyerekekkel való foglalkozás a nehéz és fárasztó, hanem a környezetük meggyőzése arról, hogy ne ellenünk dolgozzanak. És ez sajnos, így van minden szinten. Én is ez ellen harcolok. Ezért írtam korábban, amit írtam.
Bár nem a témához tartozik, de ide kívánkozik még egy gondolatom. A gyerekek prímán tolerálják a másságot, mi, felnőttek vagyunk azok, akik tudatosítjuk bennük, és elriasztjuk őket (netán ellene fordítjuk, vagy célponttá tesszük) attól, aki eltér az átlagtól. Emiatt sikertelen az integráció is - minden igyekezetünk ellenére.

[Laci]

Köszönöm a hozzászólásokat, véleményeteket.
Dóri, az Autisták vallomásai nagyon jó. Én is azt mondom, hogy ha lehet, tegyétek fel a honlapra. Ez a csatolós megoldás nem az igazi. Hátha segít azoknak is, akik majd eztán látogatnak el ide. Meg a szülöknek is nagyon tanulságos lenne.
Panni "bibliáját" feltétlenül meg fogom szerezni.
Mégegyszer köszönök mindent.
Laci