Pozitív énkép

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 694
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2008.03.12. 12:17

Azért indítottam ezt a témát, mert fontosnak tartom a pozitív hozzáállás kérdését. E nélkül a munkánk nem lenne eredményes.

A nehézségekkel küszködő gyerekek önbizalma kevés, magatartásuk gyakran problémás.
Ha sikerélményekre adunk lehetőségeket, szinte csodákat lehet csinálni (egy kis túlzással persze).
A fejlesztő foglalkozásokon sok lehetőség van a poztitív hozzáállás, énkép kialakítására, gyakorlására.
Nektek mi erről a véleményetek, tapasztalatotok? Dóri

Avatar
Fodor Zoltán
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Hozzászólások: 496
Csatlakozott: 2008.02.26. 18:44
Kapcsolat:

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Fodor Zoltán » 2008.03.12. 14:35

Az én tapasztalatom nem kapcsolódik a munkátokhoz, de nagyon érdekes a dolog.
A lányom jelenleg második osztályba jár. A tanító olyan, amilyen pedagógiailag.
Most, a második osztály végére sikerült megutáltatnia az osztály 90%-val az iskolát és a tanulást.
Miért?
Mert olyan értékeléseket állított fel, olyan módon osztályozta a gyerekeket, hogy megutálták a tanulást. Persze, jogos lenne, ha azt mondanátok tanulni kell és rendben van minden.
Ez nem teljesen így van. Vegyünk pár példát az év folyamán történtekből.
Jelenleg a szorzótáblát tanulják. Az egész szorzótábla tanulás 2 napot vett igénybe (csütörtök, péntek), majd a szülők otthoni tanulása hétvégén, majd utána hétfőn dolgozatírás a szorzótáblából. Aki jól megírta annak nem került az osztályzat a naplóba, aki nem, annak beírták.
Napköziben nem tanulnak, mert a napközisnek erre nincs ideje, hogy odafigyeljen. A napközbeni munka nincs leellenőrizve, javítva, hónapok óta. Napközi után este 7 óráig tanulunk a lányommal, hogy másnapra a házi feladatok és a tanulni való meglegyen, ill. az órai munka ki legyen javítva.
Azok a szerencsétlen gyerekek egy dicséretet nem kaptak (az egész osztályból eddig senki).
Pedig, a város egy elit iskolájáról van szó.
A sok olyan apró kis megjegyzés, tanítás minősége és technikája folyamán a gyerekek nem szeretnek iskolába járni. Nekem egyedül az hiányzik, mint a másik gyermekemnél tapasztaltam a másik általános iskolába, dicséretet kaptak, rossz jegy esetén nem került a naplóban, hanem a következő órán ki lehetett javítani.
Apró mosoly, simogatás, jókedv, stb. Ez a gyerekek fejlődésére szerintem nagyon kihat. Milyen tapasztalatok vannak, viszonyulás a tanárhoz, iskola légköre, stb.
Az óvodában az óvónéni felkészíti a gyerekeket, hogy majd milyen jó lesz neki az iskolába, mennyit tanul majd, milyen okos lesz és helyette óriási csalódás neki.
Oda jutnak ezek a gyerekek, hogy nem bíznak saját magukba, mivel mindig csak leszidva vannak, a jutalmazás nincs meg.
Ne gondoljátok, hogy csak velünk történt ez meg, mert többen vagyunk ezzel így.
Remélem fejlesztőpedagógusra nem lesz szükségünk majd, igaz van a családban.
Ezt azért is írtam, mivel ebben az esetben szerintem olyan dolgokat hoznak ki a gyerekekből, amit később lehet csak fejlesztő vagy gyógypedagógus tud helyrehozni. Pszichológus területét direkt nem említettem. Lemaradásuk egyre nagyobb és szembetünőbb.
Mielőtt írnátok, nem lehet az iskolából bizonyos okok miatt eltávolítani, ill. a lányomat nem tudom onnan kivenni, egyenlőre.
Végezetül írnám, nem az iskola ellenei támadásnak szántam, ill. a tanító személye ellen szerettem volna szólni, esetleg politikai színezetett sem szerettem volna neki adni. Annyi volt a célom vele, hogy egy kis apró dicséret, mosoly vagy egy kis apró piros pont néha csodákra képes.

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 694
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2008.03.13. 08:11

Nagyon szomorú, hogy manapság is megtörténik ilyesmi. Nekem is rengeteg negatív tapasztalatom van ezen a téren. Estig sorolhatnám. Az ember a lelkét kiteszi idegen gyerekekért, a saját kölykök meg szenvednek.
Hiába vannak a szép elvek, ha a tanár vagy az iskola elutasító és negatív.
Sajnos a mai körülmények között nem lehet a tanári pályára készülőket megválogatni, pedig nagyon sokan nem valók gyerekek közé.
Én nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az óráimon. A jó hangulat és a tanulás egyáltalán nem zárják ki egymást.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kaposváron a református iskolának nagyon jó a híre. Minden politikai szinezet nélkül.)
Dóri

Avatar
Panda

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Panda » 2008.03.13. 09:29

Én is úgy gondolom, hogy tanár függvénye az, hogy a gyerek szeret-e iskolába járni vagy sem. Ha szereti a tanárát. akkor a tantárgyát is megkedveli, szívesebben tanulja még a matekot is. Ez a legnagyobb motivációs erő. Persze van más is. Panda

Avatar
hogabi
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 1423
Csatlakozott: 2008.02.27. 10:23
Tartózkodási hely: Vöröstó
Kapcsolat:

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: hogabi » 2008.03.13. 12:27

Zseni! Nagyon szomorú, hogy vannak ilyenek. Nem sorolok, nem lenne vége! Tanácsot sem tudok adni. Ezt én végigjártam a saját lányommal, annak ellenére, hogy Ő szeretett tanulni, de a tanárai nem fogadták el a tudását, állandóan a földbe döngölték. Így másik suliba vittem, mert meg tudtam tenni. Későn tettem, mert nagyon súlyos pszichés problémák alakultak ki.
Most viszont itt a fiam, érettségi előtt a magyar tanára "szívózik". Diszkalkuliás is a gyerek a többi meglévő mellett. Nem tudja a számokat megjegyezni, ha belegebed akkor sem! Na, mi a dolgozat és felelet kérdése? Évszám! Itt a nagy kérdés! Szóljak vagy ne? Mikor teszek jót?
Nehéz dolgok ezek, mindenesetre a gyerek kárára.
Dórival maximálisan egyetértek! Vannak olyan pedagógusnak nevezett "kollégák", akiket takarítani sem engednék be az iskolába, nemhogy tanítani!!!
Bocsánat, hogy így kijött belőlem, de 38 év után azt hiszem megtehetem. Sokat láttam!
Gabi

"Ha egy országot, nemzetet tönkre akarsz tenni, tedd tönkre a pedagógiáját"

Avatar
Fodor Zoltán
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Hozzászólások: 496
Csatlakozott: 2008.02.26. 18:44
Kapcsolat:

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Fodor Zoltán » 2008.03.13. 13:57

Dóri!

Kaposváron a református iskola igazgatóját van szerencsém személyesen is jól ismerni. Személy szerint vele, ill. a tanári karral nincs is problémám, inkább az iskola bizonyos kötelező előírásaival. De ez nem ide tartozik. Összességében nem rossz iskola.
Folytatva a tanítókról alkotott képemet vissza kell kanyarodnom oda, amikor én érettségiztem. Tanítóképző főiskolára akkor azok jelentkeztek, akik éppen a kettes szintet még megütötték (tisztelet a kivételnek). Jelenleg ők is tanítják most az én korosztályom gyerekeit. A munkafűzeteket megnézve az órai munkákról, alapvető helyesírásai hibák nem kerülnek javításra. A matematika oktatásról nem nagyon írnék sokat, de ha otthon nem tanulnánk a gyerekkel, akkor még összeadni sem lenne képes, pedig már másodikos.
Dórival egyetértek abban, hogy a jó légkör az iskolában vagy akár a munkahelyen is megduplázhatja a teljesítményt.
Hogabi hozzászólására reagálva én jelenleg azért vagyok szorult helyzetben, mivel a lányom zenetagozatos osztályba jár. Kaposváron viszont csak egy ilyen iskola van. Most választhatunk, vagy abba hagyja a lányom a 3 éves zenetanulását vagy hagyjuk itt. Nagy dilemma ez nekünk, hiszen mellette még néptáncra is jár, ami kapcsolódik kicsit a zenéhez. Ha átvisszük másik iskolába, akkor ezek mind borulnak és marad a magántanár zeneoktatásra, igaz oda most is jár.
Én tényleg nem akarom őket bántani, de jelenleg a második általános iskolát ismerjük meg belülről. Talán hogabi írta le egyik mondatában egészen jól.
És akkor még nem is beszéltünk arról, ami a téma címe is, amikor dolgozat írás lesz a következő napon a lányom már nem tud vacsorázni rendesen előtte este.
Ha összehasonlítom Dóri által felvázolt óráival, akkor nálunk mi történik napközben ott?
(Itt jegyezném meg és tényleg nem dicsekvés képpen, de a lányom és a fiam is jelenleg ötös tanuló. Igaz, ez nem csak az iskola érdeme, sajnos.)

Avatar
hogabi
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 1423
Csatlakozott: 2008.02.27. 10:23
Tartózkodási hely: Vöröstó
Kapcsolat:

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: hogabi » 2008.03.13. 20:44

Véleményem szerint a gyereknek úgy kellene az iskolából haza mennie, hogy az anyagot csak felfrissítse. Azért van az iskola, hogy ott megtanulja, s ha nem érti újra magyarázzák el. A szülőnek nem az a dolga, hogy otthon tanítsa gyermekét.
S mi van azzal a gyerekkel, akinek nem tudnak otthon segíteni?
Nehéz helyzetben vagytok Zseni Ti is! Sajnálom a kislányt! Nem vonhatod meg sem a zenét, sem a táncot a kislánytól, biztosan szívesen csinálja és sikerei is vannak!
Az már igaz! Mindenkit bevettek a tanító - vagy tanárképzőfőiskolákra. A legnagyobb baj, hogy iskola közelben vannak, mert valakinek a valakije....
Gabi

"Ha egy országot, nemzetet tönkre akarsz tenni, tedd tönkre a pedagógiáját"

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 694
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2008.03.14. 09:24

Minden gyereknek vannak relatíve jobb képességei. Ezek megcsillogtatása nagyon nagy motivációs erőt képvisel. Persze ehhez jól kell ismerni a gyereket.
Ha a pozitívumokat rendszeresen az osztály előtt is kiemeljük, akkor csökkenhet a gyerek elszigeteltsége, megelőzhetjük a másodlagos tüneteket, harmonikusabb lesz a személyiség.
Az ilyen esetek nemcsak a gyereknek jelent sikerélményt, hanem a tanárnak is. :D

Zseni! Ha valaki zenetagozatos osztályba jár, de átmegy máshova, akkor nem kell abbahagynia zenei tanulmányait és magántanárt fogadni. Csupáncsak a hangszeres oktatás mellé szolfézsra is kell járnia. Dóri

Avatar
Fodor Zoltán
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Hozzászólások: 496
Csatlakozott: 2008.02.26. 18:44
Kapcsolat:

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Fodor Zoltán » 2008.03.14. 11:31

Dóri!
Tudom mi járna azzal, ha a gyerek átmenne egy másik iskolába. Persze, szolfézs, magántanár, stb, de ez nagyon sok idő pluszba.
De talán nem is nekünk kellene változtatni ezen a helyzeten. :roll:

Avatar
Dóri
Hozzászólások: 694
Csatlakozott: 2008.02.28. 08:16
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Pozitív énkép

Hozzászólás Szerző: Dóri » 2008.03.14. 12:33

Egy kicsit visszatérek a fejlesztésre.
Ha a gyerek szívesen jön a foglalkozásokra, sokkal eredményesebb a munkánk.

Mondok egy pl-t a repertoáromból: Az egyik csoportomba nagyon gyenge logikai képességű gyerekek járnak (SNI). Utálják a matekot, nem is tudják, érdeklődésük nulla. Ha csak lehet elbliccelik a tanulást, hf-t stb., így egyre jobban elmaradnak. Viszont az anyanyelvi képességeik egész jók. Minden felzárkóztató óra kínlódás volt, már mindent kipróbáltam, hogy motiváljam őket, de semmi. Később rájöttem, hogy szeretik az anyanyelvi játékokat.
Egy ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy nem az óra végére teszem a jó hangulatú játékainkat (anyanyelvi), hanem az óra elejére, indításnak. Hát ez bevált. Úgy földobódnak, hogy még a mateknak is nekiállnak. Sőt!Néha azt is mondják, hogy "már kicsöngettek?" És maradni akarnak.
Persze ez énrám is sok felkészülést ró, nem várhatom őket új rejtvény, játék, egyéb újdonság nélkül.
Próbálom belecsempészni a fontos logikai feladatokat, játékokat is.
Sokszor már lóg a belem (bocsánat) a nap végére, de hát a vidám, lelkes hangulatért sokmindent megtesz az ember.
Dóri

Válasz küldése