Mese és TV

[hogabi]

Akkor kezdem én.
Régen baj van abban a családban, ahol a TV állandóan be van kapcsolva. Akkor már nincs mit mondaniuk egymásnak.
Az anyuka igenis meséljen. Saját "fejéből" vagy olvasson. De ezt megteheti az apuka is. Igazán nem sok idő az a 15-20 perc az esti elalvásnál. Akár beszélgethetnek is a gyerekkel közösen. Meg kell/ene hallgatni a gyermeket, mi is történt vele az nap. Talán az egész napos feszültség feloldódik a gyermekben. Mennyi minden lelki terhet cipel egy kisgyermek, amire a szülők nem is gondolnak. Ehhez jön még egy mesének nevezett film.
Hol van a Vuk, a Futrinka utca, Mek mester, a Tenkes kapitánya, a Vakond nadrágja, Süsü....stb. Ezek sosem évülnek el!

[Fodor Zoltán]

Az utolsó mondatodhoz kérdeznék.
Hol vannak ezek?
Nézted mostanában hétvégén a meséket?
Kicsit más mesék, rajzfilmek mennek. Ami már nem animáció, azt nem is nézik meg.
Nos, talán kicsit elszaladt az idő, de a bábfilmeket egyszerűen a mai gyerekek nem nézik meg.

[Dóri]

A mai emberek versenyt futnak az idővel. Ebbe a rohanásba gyakran nem fér bele a gyerek. Pláne, ha több is van.
Az a gyerek ritkán válik olvasóvá, akivel gyerekkorában nem szerettették meg a meséket, verseket. Így eggyel kevesebb lehetősége van arra, hogy a szabadidejét élvezetesen és értelmesen töltse.

Tv helyett nagyon ajánlom kisgyerekeknek a diafilmeket. Bármikor meg lehet állni, nézegetni, vissza”lapozni”. Nem rohan el a lényeg mellett, van idő gyönyörködni, lehet a gyerek szintjén mesélni, olvasni.
Nem is tudom, hogy lehet egyáltalán kapni diavetítőt, diafilmeket? Ha igen, sokkal jobb ajándék, mint a mese-dvd.

[hogabi]

Nem láttam már régóta boltokban diavetítőt. Az iskolákban is már csak selejt van..

Nagyon szépen leírjuk, hogy mi az ami nem jó, mi volt akkor... Stb.
De! Egyvalamire választ még nem adtunk! Mit tudunk tenni?
Szűkebb környezetben csak-csak valamit, de itt nagyobb léptékben kellene a megoldás.

[zsike]

Egy leépülő erkölcsi rendszerben nagyon nehéz felfelé ívelni. Pláne nagyobb léptékben.

[Fodor Zoltán]

Az ismertetői rendszerben és a publikálási, megjelenési rendszerben vannak óriási gondok.

[vaczila]

Örömmel tapasztaltam, hogy igen, diavetítő most is kapható. Igaz, borsos áron, 12-15.000 ft. És a filmek ára is 1000 ft körül mozog. Mégis azt gondolom, hogy nagyobb ünnepek kapcsán sok családban fordítanak ennyi pénzt ajándékozásra. Talán nekünk pedagógusoknak kellene felkarolnunk és szorgalmaznunk ennek a dolognak a menedzselését, szülői értekezleteken, faliújságokon és más, rendelkezésünkre álló fórumokon. Mi ünnepek előtt szoktunk az oviban ajándékozási ötleteket adni a faliújságon, természetesen csupa hasznos, a gyermeket valamilyen területen fejlesztő játékötletekre gondolok. Ha csak néhányan merítenek ötleteket belőle, már az is eredmény!

[Fodor Zoltán]

Egészen a múlt hétig megvoltam nyugodva én is, hogy a gyerekeimnek már van annyi esze, hogy normális rajzfilmeket néznek a tv-ben. Hát, nem! Véletlenül leültem, azaz ott maradtam én is és elcsodálkoztam, hogy mit is néznek ők ott már fél órája. Most nincs mesecsatorna nálunk.
Az előttem szólóhoz csak annyit fűnék hozzá, hogy a mai gyerekeknek un. cikis olyan rajzfilmeket nézni, Frakk vagy bábfilmet, mint Mazsola. Diavetítésről már ne is beszéljek. Persze, minden kicsi eredmény is eredmény. Véleményem szerint nem lehet a diavetítő elé szögezni őket, akár milyen érdekes maga a diafilm vagy az, aki próbálja nekik felolvasni. Néha én is látok diafilmeket, de ha jól belegondolok már nem láttam legalább fél éve sehol, ahol vásárolni lehetne. Több helyen is jár az ember könyvesbolt, különböző kulturális rendezvények, stb., de a CD és DVD lenyom mindent, még a videokazettát is.

[bégé]

Nagy elkötelezettje vagyok a mesélésnek, és amerre járok hirdetem az értékét. A kisebbik gyerekem 9 éves és este 8-1/2 9- ig csak mesélünk, beszélgetünk, találós kérdésezünk, regényt olvasunk. Élvezi, hogy naponta történik meg ez a kellemes lezárása a napnak, igaz már nem az ölembe bújva (mert már ekkora fiúként mégiscsak ciki). Rengeteg személyes élmény, új szavak megbeszélése, nevetés, élethelyzetek megítélése történik. Jópofa történteket is "szülünk" együtt, amikor egy mondat a tiéd, egy mondat az enyém játékunk van. Szerintem a gyereknek való mesélés minden anyunak az egyik legnagyobb szívbéli hivatása kellene, hogy legyen. Ugye nem vagyok egyedül?!
Sajnos ő is néz 1-1 modern mesét, de nem akarom teljesen eltiltani tőle, inkább a válogatásra ösztönzöm. Figyelemmel kísérem mit is néz, mert bizony előfordul, ha egyedül maradna, akkor válogatás nélkül folyamatosan nézne bármit.
Azt viszont már értékként könyvelem el, hogy magától olvas,akár napközben hétvégén, vagy míg este engem vár. Érti és élvezi, mert el is meséli.
A suliban fejlesztésen is bevetem a mesélést nem egyszer. Ehhez szívesen ajánlom: Robert Fisher: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel, illetve Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék c. könyveit.
Aztán napköziben, ha tanulás után marad időnk játszani, akár az udvaron is mesélek, még egy folytatásos gyerekkönyvet is elkezdtünk. Az 5-es gyerek is már kéri. Ekkor döbbenek meg mennyi egyszerű szót nem ismernek, és mennyire hiányzik a személyes kontaktus. Hát én ezért tudatosan teszek, még ha csepp is a tengerben.

[Fodor Zoltán]

Van egy ismerősöm (kisfiú), aki szeret olvasni. Egy gond van vele, nem tudja megmondani, hogy mit olvasott 1 hónapja vagy nem tudja elmondani mi volt a könyv rövid történe. Annyi könyvet olvas, szinte folyamatosan, hogy összekeveredik a sok cselekménybe, nem tudja kiválogatni, melyik történetet, melyik könyvben olvasta.