Integráció, inkluzió

[Fodor Zoltán]

Mielőtt kommentálnám, szeretném megkérdezni, hogy hol található ez? Jó lenne az egész írást elolvasni.

[Zsuzsi]

Az írás teljes szövege itt található:
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=822

Zsuzsi

[ezspr]

Ehhez a témához kapcsolódva szeretném a segítségeteket kérni, hogy hogy lehet többségi általános iskolában a kollégákkal elfogadtatni, hogy ezekkel a gyerekekkel másképpen kell bánni????? Folyamatosan csak azt hallom, mint fejlesztő, hogy ők nem erre kapták a diplomájukat. A diszlexiásoknál nem akarnak más feladatlapot csinálni felmérőnek, mert az ugye munka, órán nem differenciálnak, a figyelemzavaros, aki szerintem nem csak "egyszerű" figyelemzavaros, hanem ADHD, szóval, ő csak a figyelemzavar mögé bújik, és nincs is semmi baja.
Folyamatosan azt várják el tőlem, hogy megmondjam, hogy hogyan oldjam meg a magatartás problémákat, hiszen én vagyok a gyógypedagógus. Szerintem meg ezt csak ők tudják megoldani, mert mindenkinek más jön be, minden gyerek más, mindenkihez más út vezet. Én elmondom én hogy csinálnám, de az lehet nem az ő stílusuk, nem tudják kivitelezni. Az a kérdés is felmerült bennem, hogy a hiperaktív figyelemzavaros gyerekeket lehet-e jól integrálni, úgy, hogy ketten ülnek egy osztályban?
A másik, amivel meg nem vagyok igazán tisztában, hogy van egy tanár, aki folyamatosan megmutatja a témazárókat, amiket irat az osztályával, hogy mit változtasson a benne, a diszlexiásoknak. Ez nagyon jó!!!! Végre egy valaki, aki foglalkozik a dologgal!! A kérdésem csak az, hogy ugye nekem nem kell biztosra tudni, hogy melyik feladatot fogja biztosan tudni a gyerek. Nekem elég azt megmondani, hogy milyen jellegű feladatokat nem tennék bele. Pl vaktérképet nem , hiszen a téri tájékozódással is problémájuk van.Vagy, hogy szerintem pl kevesebb feladatot tegyen, de tartogasson plusz feladatot, hátha előbb végez a gyerek a feladatokkal, és marad ideje a plusz feladatokra. Csak azért kérdezem, mert már ott tart a dolog, hogy kezdik azt gondolni, hogy én mindentudó vagyok, és nekem pontosan meg kell nekik mondanom, hogy mit írassanak.
És még egy kérdés. A Fő probléma, hogy ezeket a gyerekeket nem lehet úgy értékelni mint a többit, hiszen nem tudnak annyit teljesíteni, és akkor a többivel hogyan fogadtassák el, hogy ők kevesebbért ugyanazt a jegyet kapják. És, ha 5-t kapnak, akkor az nem 5-ös érték, így, amikor a szülő középiskolába akarja adni, akkor ott majd mit szólnak mire volt ez a gyerek ötös. Hogyan értessem meg velük, hogy mindenkit a saját képességeihez mérten kell értékelni, hogy ők egyéni bánásmódban részesülhetnek, és igenis adják meg nekik az 5-t 4-t, mert a saját szintjükhöz képest ők ezt érdemlik meg, (persze, ha megérdemlik)
Kérlek írjatok, mert már kezdek nagyon belefáradni, hogy pár tanárt kivéve csak azt hallom, hogy ezek a gyerekek púpok a hátukon, és, és hogy nézzem már meg már megint ezt meg azt csinálta, pedig....
Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy folyamatos "harc" a fejlesztők élete, hogy megpróbálja a tanárok szemléletét megváltoztatni.
Ja és, hogy mert én csak 3-4 gyerekkel vagyok, de ők az osztályban vannak, az sokkal nehezebb. Én bevallom nem tudnék felsőben tanítani, csak alsóban,(tanító is vagyok) de hát nem is azt választottam, hogy felsős tanár legyek.
Előre is köszönök minden választ!!!

Eszter

[hogabi]

Kedves Eszter!
A probléma amit leírtál nem egyedi. Ezzel más is harcol. Én is harcoltam, haragosom is volt/van.
Egy valamit szeretnék tisztázni - igaz az én gondolatom és biztosan igazat adtok benne. Régen is ült az osztályban diszes, papíros gyerek, ADHD-s, BTMN-es stb.. Egyszer csak az ott ülő gyerekek - akik már eleve ott kezdték az első osztályt ahol vannak, észreveszik, hogy hopp, mi mostantól integrálva vagyunk! Mitől? Eddig nem ott ült? Így járt a fiam is, aki 3 diszes. Kezdte az első osztályt, aztán egyszer csak a hetedik osztályban integrált lett. Honnan jött? Ki tette oda?
Na, de a problémád: Nem tudom az iskola vezetése milyen, hogy lehet velük beszélni? Én azt csináltam, hogy tájékoztatót tartottam a szülőknek és a kollégáknak. Minden eddig felmerő problémát összegyűjtöttem. Kérdéseket lehetett feltenni. Jöttek szülők, kérdeztek is. A kollégák közül persze sokan nem jöttek. Ezután, hogy adtam lehetőséget a tájékozódásra, aki jött hozzám, megkérdeztem, miért nem jöttél? Segítek, de csak akkor ha azt teszed amit kérek! Mert ugye kötözködni egyszerűbb.
A másik: A gyerek fel van mentve írás alól. A kolléga nem ismeri a szóbeli feleltetést? Csak a feladatlapot?
Nem tudom hol van a sulitok? Ha valahol a Dunántúlon én szívesen megcsinálom a tájékoztatót ingyen és bérmentve. Mondjuk egy őszi értekezlet keretében. Jelenleg épp ez ügyben járom az iskolákat. Egy külsőstől jobban fogadják el a dolgokat.
Nem akarlak elkeseríteni, de aki nem akarja belátni, hogy másképp is lehet egy gyerekkel foglalkozni, ha megszakadsz akkor sem fogja. Egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy a pedagógusoknak több, mint a fele szemellenzős és korlátolt!
Ha nincsen feladatlapja már kétségbe van esve! A munkafüzetek, fellapok elvették és leszoktatták a pedagógusokat a kreativitásról. Itt a nagy baj!
Az ajánlatom áll! Magánüzenet is ment, címet ne ide írj kérlek!

[Dóri]

Gabinak teljes mértékben igaza van.
Még valamit hozzá tennék.
Itt az eredménye a rosszul előkészített integrációnak. A tanárok képzésével kellett volna kezdeni. Akkor azok lennének az iskolában, akik tudják és vállalják is a problémás gyerekeket. Így valóban takarózhatnak azzal, hogy nem erre szerződtek. És hát sajnos a többség nem rugalmas, csak hárítanak, ahelyett, hogy megoldanának.
Az új törvények tartalmaznak vajon idevaló passzusokat? Nem tudom.
De ha alapjaiban rossz a rendszer, akkor nehéz a megoldás is. A gyerek meg elvész. És ez a szó nem takarja a kudarcokat, a csalódást, a nehézségeket.
Ez persze nem oldja meg a problémát.
A munkánk gyakran szélmalomharc. Aki tanár, sőt jó tanár akar lenni, annak be kell vállalni a felnőttekkel való harcot is. Ami talán nehezebb, mint maga a tanítás/fejlesztés.
Talán apró lépésenként. Türelemmel. Csak hát tudom, hogy nehéz energiával győzni.
De nekünk bírni kell!!!
Dóri

[Zsuzsi]

Szia, Eszter!

Ha a kollégád minden áron ragaszkodik a feladatlaphoz, akkor azt nagyobb betűkkel és sorközökkel csinálja a diszesnek! Az összetett feladatokat bontsa elemeire, mert a gyerek elolvassa és megoldja az első részét, és ezzel letudja a feladatot. Ha függőleges vonalakkal segít neki részekre bontani, megszámozni, és ami kész, kipipáltatja vele, nagyobb az esélye, hogy nem marad megoldatlan rész.
És ha elengedhetetlennek tart minden feladatot, akkor biztosítson több időt!

A térképen való tájékozódást meg kell tanulnia, én ez alól nem menteném fel. Viszont: ha a gyerek elkészült a feladatlappal, ott nyomban, melegében közösen javítsák ki, mert nem biztos, hogy amit rosszul írt be vagy meg sem oldott, azt nem is tudja.
Az sem utolsó dolog, ha menet közben többször odamegy hozzá, és segít az értelmezésben.
Nekem ezek a módszerek nagyon jól beváltak, és az is köztudott, hogy a diszesek nagy része átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, amit holmi kényelemből vagy vaskalaposságból nem szabad veszni hagyni!!!

Zsuzsi

[ezspr]

Köszönöm a segítséget, meg a biztatást!! Azt hiszem kicsit kiakadtam, mert az utóbbi időben csak a problémákkal találkoztam. Igen azt hiszem, hogy a tesztről nem lehet leszoktatni őket egykönnyen, de ezeket az ötleteket, amit Zsuzsi írt /írtál talán meg fogják csinálni.
Most jön a szünet, aztán újult erővel lehet folytatni:))
Legalább a gyerekekkel nincs baj!:)

[Zsuzsi]

Nem is kell a tesztről, meg az írásbeli számonkérésről leszoktatni a kollégákat. Gondolj csak bele a helyzetükbe! 20-30 gyerek dolgozatot ír. Van köztük 2-3 diszes, aki elvileg nem írhat. Míg a többiek írnak, szóban felelteti őket?! Ez zavarja a többit, tehát nem jó.
Ők is írnak, de tét nélkül?! Ki látott már olyan buggyant diákot, aki ezt komolyan veszi?! Más feladatot csinálnak, szintén tét nélkül?! Ezt nem ragozom...
A diszesnek ugyanazt kell tudnia, mint a többinek, csak bizonyos esetekben megsegítésre szorul. Ezt írtam az előző hsz-ben. Hidd el, a kollégáknak is igazuk van a maguk módján. Én már csak tudom , mert szaktanár is vagyok

Ja, és még ott vannak a fogalmazások! Ha valamire, hát erre szükségük lesz az életben. És az írásbeli fogalmazás teljesen más műfaj, mint a szóbeli. Én a fogalmazásokat az írás-olvasás problémás gyerekeknél számítógépes formában szoktam kérni. Aztán eldönthetik, hogy élnek-e a lehetőséggel, de onnantól kezdve reklamációnak helye nincs! Mellékesen megjegyzem, hogy gépen megírni egy szöveget sokkal macerásabb, mint a füzetbe kaparni (bocs) néhány sort, ebből következően ebben a formában igényesebb munkák születnek. Na persze, akinek az írása olvashatatlan, annak nem adok választási lehetőséget

[nemese]

Én úgy tudom, hogy egy állami ált. iskola köteles felvenni a körzetébe tartozó iskoláskorú tanulót, ha autista, ha nem. Ha nem veszi fel, akkor a szülő feljelentheti az iskolát hátrányos megkülönböztetésért.Olyan is előfordul ,hogy az iskola nem is tud a gyermek bármilyen sérültségéről, ha azt a szülő nem közli. Utólag persze kiderül, de ezután jön a vizsgálatra küldés tortúrája.
1/ szülő nem egyezik bele - meg kell győzni - talán beleegyezik.
2/Vizsgálati időpontot kel kérni,ezt a vizsgáló intézmény adja / amikorra tud.
3/ A szülő nem viszi el a gyermeket - elviszi.
4/ Javasolnak speciális intézményt, de nincs- legalábbis elérhető közelségben.
5/ Nem javasolnak, mert azt a szülő nem fogadja el-ezért le sem írják.
6/A vizsgáló leírja, hogy folytassa tanulmányait jelenlegi iskolájában. Lehetőleg ne is ismételjen évfolyamot a már amúgy is sok lemaradást produkáló tanuló. Még szerencse, ha megjelöl 10-15 fejlesztendő területet./ Ayres,Sindelar,Delacato,figyelem emlékezet,logikus gondolkodás,tanulási motiváció,olvasástechnika,szövegértés,....../
7/ A szülő vagy talál / keres(?) ilyet, vagy nem.
Bezárult a kör, a gyerek ott van ahol volt. Szerencsés esetben van az iskolában fejlesztő -, vagy gyógypedagógus, aki addig is foglalkozott a gyermekkel
vizsgálat nélkül - látva a helyzetet.
Én így élem meg ezt nap mint nap. " És ez nem panasz,," A gyermekek szeretnek jönni hozzám fejlesztő órára, alig várják,hogy értük menjek- és ez a lényeg.
Megéri, van eredmény, még jól is érezzük magunkat.Néha még a szülők is látják-néha!

[Panni]

Állami iskola nem köteles felvenni az autista gyermeket amennyiben nem tudja biztosítani neki az oktatásához szükséges feltételeket.
Nem gondolom, hogy Magyarországon van olyan település ahol a jegyző kötelezi az iskolát, hogy törvényesen felvegye azt a gyermeket akinek nem tudja biztosítani a törvény által elöírtakat. Pláne ha elérhető közelségben van kimondottan ilyen specifikus intézmény. Nem egy szülő vállalja a minden napos utaztatás, annak érdekében, hogy gyermeke a képességei szerint legyen ellátva.

Nagyon szép lenne ha lehetőség lenne arra, hogy akár 1-2 autista gyermekért alkalmazzanak egy autista specifikus pedagógust, plusz a gyógypedasszisztenst lehetőség legyen minden oktatási eszköz használatához, hogy a gyermek képességeinek megfelelően tudjon tanulni. Bárcsak úgy állna a mai oktatási rendszer, hogy ezt letelővé tudja tenni, de jó lenne.

Panni